Pedig nem is én vagyok sulis. Hanem egyenlőre csak a fiam. Másodikos évvége, heti 12 dolgozat hetek óta. Nem vicc. Hozzá napi 8-10 oldal lecke, persze nem a dolgozatok témájában. Szóval plusz tanulnivaló.
Hát én sztrájkolok. Nem csak én, páran szülők. A többiek meg éjszakába nyúlóan bifláznak, meg körmölnek. De mi nem. A mi gyerekeinknek így le is romlott a jegye. Már egyikünket se érdekli, hogy a nem kedvenceknek a 85% az egyes, a kedvenceknek pedig 4/5 öd.. csak szabadulni akarunk. Szülők gyerekek mindenki. Egyszerűen letojjuk. A tudást nem vehetik el a gyerekektől úgyse.
Szóval én hagyom hogy bicajozzon, olvassa azt ami érdekli, azt gyakoroljuk , ami esetleg kiesett, meg ugye van mit, pl j-ly. A tanár meg puffog, hogy de 100% kell. Mi meg ráhagyjuk. Illetve egy ember megkérdezte, és a tanárnőnek menne ennyi idő alatt a 100%? A válasz az volt, hogy ő már nem alsós. No komment.
Szóval vágjuk a centit, holnap felírja a fiam vagy valamelyik haverja az Ó betűt a táblára, mert én elmeséltem neki a hagyományt, hogy várják máshol, és más osztályokban ilyenkor már a vakációt. Kipakoltuk a táskából a nagy nehéz cuccok egy részét, viheti be a könyveit stb. Most már ha minden nap engedetlenségért be is vésnek neki valamit is mindegy. Az alsó úgy látszik ilyen. Ő se törte meg a hagyományt. Küzdelem. Remélem abban se töri meg, hogy felsőben meg már jóval lazább lesz, és több területen eljön az ő ideje. Úgyis azt hallgatjuk, hogy nem ez kell, hanem az amit felírtunk a táblára szó szerint.. pff. Hát én akkor is örülök, hogy gondolkodik. Mégha ez a több helyen alsóban büntetendő is. Én is túléltem, meg még sokan a családban, ő is túléli.
Jövőre ide jár majd a szomszédba, utazni nem kell. Lesz idő még egy sportot kipróbálni, folytatni a zongorát, amiből szuperül sikerült a vizsga, meg buszozás elfelejtve.
Egyenlőre másfél hét még, a bizonyítványosztás meg két és fél. És két és fél hónapig elfelejtjük az iskolarendszert. Tanulunk bármiből bárhol. Szerencsére tanulni változatlanul szeret. Bár ugye miylen szülők vagyunk, nem így kell ezt, parancsszóra kell teljesíteni kérdés nélkül mindent. Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére… De mivel mi tudunk magunknak rétest sütni, így sajnáljuk, megyünk ahogy akarunk.
A suliban pedig tanulni kéne, nem napi 2-3 dogát írni és annyi. Még szerencse, hogy a suli az életnek csak egy pici része. Remélem jövőre új tanárok lesznek, kapunk tanítót is, nem csak dogíratót. Hátha lát végre a gyerek valami igazi iskolafélét is, ahol tudást lehet szerezni, nem csak számonkérés van állandóan. Valahogy ezért drukkolunk szülők.
Huh… jobb utolsó heteket a nyár előtt mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: