Akkor hajrá! Elkezdődött a nagy táv. Persze körönként futok, meg max tán majd a gátra, ha megint nem egyedül megyek, de alapvetően a cél adott: 200 km teljesítése maximum egy hónap alatt. Vagy meglesz vagy nem. Egyenlőre elkezdtem.
Ma a fél nagymamánknak jó napja volt, így felvetettem, hogy esetleg este futnék a héten, és ha tényleg nagymamáskodni akar, akkor jöhet. Azt mondta, ok. Mikor indultam, már nyöszörgött, hogy ne fussak annyit, meg siessek. A fiam viszont közölte: “Nagymama, én így szeretem anyát, fusson csak sokat” Hiába no, még mindig olyan mint egy egyszemélyes szakszervezet, ami ilyenkor jól jön. Máskor nem annyira.
A kocogás meg, volt amilyen volt. A hólyagosodást a lábamon, a különböző zoknik viselésével próbálom megakadályozni. Nem túl nagy sikerrel, eddig csak az lett belőle, hogy így nem egy két hanem vagy 6-7 helyen kezdett hólyag nőni szerteszéjjel a talpaimon illetve a lábfejemen. Muszáj leszek tapaszt venni, és ragasztgatni ha napi 8 kmet akarok futni minimum. Majd jól eldugom, hogy a lányom ne ragasztgassa el. Valahogy ez ez egyik hobbija, minden kis horzsolását ragasztja ha van tapasz. Érdekes mód ha nincs, meg nem zavarja egyik sem.
A tempóm persze hagy némi kívánnivalót még maga után. Kíváncsi vagyok arra is, a végére gyorsulok e majd valamicskét, vagy még lassulok esetleg. Akkor volt ma nagyon feltűnő, hogy még igazi Szilvi féle vánszorgósban trappolok, amikor elfutottak mellettem futók. Olyan igaziak. Bár annyira rossz kondim már nincs, mert nem estem hanyatt a menetszéltől. Vagy fene tudja, lehet csak a gravitáció tartott stabilan, amire rásegítettek a jelenleg meglévő pluszkilóim 🙂 Hát láttam a mintát, egyszer tán majd nekem is megy ilyen lazán, és nem úgy mint a zakatoló öreg gőzvonat fújtatva, küzdve. Aki először jön velem kocogni, mindig azt hiszik, hogy vagy nagy dohányos vagyok, vagy épp készül elvinni valami tüdőbaj. Darth Wader bújhat mellettem a sisakhangjával az tuti. Végül mindenki rájön, hogy semmi bajom, csak ilyen furán közlekedek olyankor, főleg emelkedőn felfelé. És nem, sose szívtam el még egy szál cigit se. Sőt semmiféle dohányfélét sehogy. Az tény, ha halkan kell közlekedni, nem mehetek futva, mert úgy nem megy.
De megvolt a mai első 8 as. Leküzdöttem, végigfújtattam, túléltem. Három kör pipa. Tán majd megy a négy is egy hét után. Holnapra meg keresek új zoknikat, amik még nem voltak futáshoz rajtam, hogy egyenletesen fedjék be majd a hólyagok a lábam.
Szép estét mindenkinek, és sportra fel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: