Ami nem érv a suli mellett!!

Sok helyen feljön a téma. Főleg így évvége felé. Az én fiam sulijában is min napi 8-10 oldal lecke lenne. Persze nem irjuk meg csak a felét. A többesszám jogos, mert a suliban nincs tanitás 3 hete már. Csak számonkérés. 2-3 dolgozat naponta. Általános másodikban. Komolyan nem értem benne a rációt.

Akik a terheljük agyon, a majd mi megmondjuk mi legyen a gyerek, és csak hogy lehet a jó pártján vannak… tőlük kérdezem: Ti azt csináljátok amire vágytatok? olyan a munkátok? Avval töltitek a szabadidőtöket?

Beszélgessetek a fiatalokkal! Nem előítéletekkel telve, hanem akarjátok megismerni őket!! Ne akarjátok a múlt alapján megmondani nekik, hogy biztosan milyen lesz a jövő. Nyugodtan rájuk lehet bízni teljesen nyíltan a jövő “terhét” hiszen az az övék. Ők alakítják. Mi alakítjuk, akik épp élünk. A felelősség az övék, miénk. A bezzegelés, hogy bezzeg nekem is volt egyszer 3 óra leckém… tessék elképzelni, hogy most sok suliban már elsőben az van. Odamegy a tanár a szülőhöz, hogy vegye ki sportról a gyerekét, adok még plusz feladatot. Hogy akár hányós hasmenős, széken ülni se tudós betegség után a tanár behívatja a szülőt, hogy ok, az órai munka pótolva, de a leckének miért csak a fele van kész arról a hétről? Ugye pótolják? Így be kell írni az egyeseket… Ha valahol rákérdeznek a szülők, miért is kell kizárólag számonkérni a suliban, hol van a tanítás, a gondolkodás, a tudás átadása, akkor 10 ből kilencen hátra egy lépést, és senki nem tehet semmiről, a rendszerre, meg a NATra mutogat.. Amit persze ők maguk változtathatnának meg…

Én egy rossz diák voltam. De jo eredményeim voltak. A munkám olyan, amilyet már 8 évesen is szívesen csináltam volna. Jártam mindenféle suliba, van amit otthagytam, van amit befejeztem. A magam ura vagyok. Nem, nem lennék képes monoton munkára. És nem teljesítek semmit, ha nem látom a miértjét. Ezt látják a gyerekeim. Így ők is rossz diákok… Mindig ott a de… Neveljem erre arra, stb.. De nevelni példával nevelünk. Nem tudom mik lesznek ha felnőnek. Az én utam se volt töksima. De remélem az ő idejük se a semmibe olvad, és majdan az életük olyannal megy el, amit szeretnek csinálni. Én ezt láttam a családban, ezt akarom tovább adni. Szóval nem érv az hogy munkahely, főnök stb. A tudás az Érték, és az élet sokkal hosszabb mint az iskola.