Vágom a centit, mint anno a kiskatonák. Diákként valahogy nem hatott meg szünet van e vagy suli. Lazán vettem. Látom a fiamon, hogy ő se nagyon érti, hogy mi ez a nagy várakozás. A lányom meg még ovis, ő inkább a szeptembert várja, a sulit.
Én viszont szülőként a sulimentes időt. Amikor végre nem akarja beosztani az iskola a család szabadidejét. amikor nem kell buszra szállni, nem kell időre odaérni. Ehhez persze nagyban hozzátesz az, hogy az én munkám nem elmászkálós. Van némi időkeret, de azért ha úgy alakul rugalmassá tehető valamennyire. És ami a legfontosabb, a magam ura vagyok, nincs főnök.
Szóval várom a nyarat. A lányom a jóidő miatt, a férjem , mert olyankor többet tudunk találkozni a barátokkal, a fiam a szabadidő miatt. Én pedig azért, hogy szabadok legyünk a suli fogságából. A nyári két hónap alatt 5 ször annyit megtanul a gyerek, leckék nélkül, mint a suliidőben . Várom, hogy menjünk jobbra balra.
És várom, hogy vége legyen a buszozásnak. A tanítónéni elmegy, így szeptembertől jó eséllyel ismét egyfele visszük reggelente a két gyereket. Hú álom! Ismét gyalog, végig a zöld utcákon. Igaz itt írják a késést, de az vállalható. Viszont nyerünk egy csomó időd. Ami pedig mindennél fontosabb. Az idő az egyik legnagyobb érték, és ha hagyjuk hogy ellopják sose jön vissza.
Hát jó várakozást mindenkinek, és addig is, amikor csak lehet hasznos időtöltést! Már csak 8 hét 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: