Na ha titkolózni akarnék, azt mondanám, remélem ezt a munkát adók nem olvassák. De igazából, mindenki tudja már, hogy kész, ennyi. Eljött a teljes káosz korszaka. Én magam szóltam nekik, hogy tudják követni kb, hogy ki mikor tud jönni. Van aki jókat derül, van aki csak fegyelmezetten figyel. De működik, mint mindig, az őszinteség.
Sokszor két órára se tudom előre mit fogok csinálni. Se munkában, se családdal. Volt már ilyen, de akkor még nem volt családom. Volt már máskor is ilyen, de akkor meg még itthon voltak kicsinek a gyerekek. Most családom is van, a gyerekek meg ezerfele. Mindent koordinálni kell. Úgy hogy a meló egy része is koordinálás.
Hát kész, mondanám, hogy elvesztettem a fonalat, de az sose volt, csak tettem a dolgom. Na azt most is teszem. Minden iszonyatosan pörög. A szemhéjamban pedig elkezdett rángani egy izom. Ez a totális tultertheltség első jele. a második, amikor szó szerint állva elalszom. No ez csak nem lesz, pár nap már csak, és húsvét. Ott lesz 2 egész nap, munka, és különösebb szervezés nélkül. Van annyira önjáró a család, hogy én csak utazni fogok.
Persze legalább minden halad .. Én pedig számolom a napokat. Amúgy nem lesz örökké ekkora pörgés, májusban enyhül a melós nyomás, aztán kezdődik a nyár. Jönnek a gyerekeknek a táborok, a strand családosan, a jövés menés, a jóidő, egyszerűen a nyár! És nyáron, mégha esetleg el is lep a munka, mivel nem kell sulihoz igazodni, sokkal szabadabb a szervezés. Sokkal. Ráadásul ott lesz a tudat, hogy jövőre nem lesz mindig két gyerek kétfele. Egy suliba fognak járni valószínűleg, egy zenesuliba, egy úszásra. Két évig stabil lesz a helyzet megint, mint amikor egy oviba jártak.
De most káosz a köbön. Rohangászok, mint pók a falon, igyekszem mindent észben tartani, ami vagy sikerül vagy nem, estére már a nevem se tudom. Mondjuk azt olyankor pont nem is kérdezi senki, így mindegy 🙂
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: