És ismét ovi, suli. Mindenen túlvagyunk. Van amin duplán. Átsöpört rajtunk minden nyavalya. Ok rajtam nem, de valaki kellett őrizze a családot. Én cserébe egyszercsak kiakadtam , itthon is hagytak egyedül, míg elmentek keresztszülőzni a többiek. Már 7 kor aludtam, mint akit agyonvertek.
De most ismét mindenki a dolgán. A fiam volt ma már suliban, a lányom, oviban van, férj munkában. Nekem meg semmi változás, munka, család.
Sportolni nem nagyon tudom hogy jutok ki a héten.. Pedig legalább 3 at csak ki kéne jutni. Eddig csak 1 volt. De a tavasz tuti jön, mert nem vagyok állandóan éhes. Ez a biztos jel . Van aki a csontjaiban érzi, én a gyomromban.
Persze sulis otthoni feladatokkal le vagyok maradva. A bab amit csíráztatni kezdtünk, elrohadt, elvesztettem a fonalat a szótagolós feladatban , így már előrébb jár a fiam, és nem tudom melyik olvasmány kéne. Rajzolni nem rajzoltam vele. De szuper, hétfőre receptet kell írnia. Sütireceptet. Szerintem úgy tuti, ha meg is sütjük hozzá. Ebben van valami, csak nem szeretem, ha ki van adva mikor süssek. Főleg hogy egy szem szabadnapom, van, illetve most megint pár hétig jó eséllyel annyi se lesz. Nem baj, lesz tavasziszünet, aztán nyár. Vége lesz.
Addig is, csendesen elmélkedem rajta, hogy vannak szülők, akik ezt szeretik, hogy be vannak vonva a sulis feladatokba. És majd közösen csinálják ezt azt. Saját sikerüknek tekintik ezeket a külön feladatokat. Kicsit irigylem őket. Én diáknak is a találékony, lusta voltam, szülőnek meg… utálom, hogy sulissá akar tenni a rendszer. Még jó hogy a tanítónéni toleráns, és max mosolyog rajtam. No meghogy a fiam egész önálló. Így a babot most magának fogja elültetni, úgy hátha ki is hajt 🙂
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: