Sok meló, kis eső, kis futás

A címmel el is lőttem a tegnapi nap zanzáját. Kijutottam ugyan futni (jupppi! ), de egy körrel hamarabb be kellett fejeznem, már jött a teló, hogy vár a munka. Igen, a sport csak sport, nem igazi szabadidő. Inkább azt mondanám rá: fizikai egészségmegőrzés. Így viszem a telefont is. Vagy járhatnék éjszaka kizárólag. De így télvégén nincs nagy lelkesedésem éjjel menni. Hideg is van, az iskolaszezon is leszív a gyerekeimmel, igaz a kisebb csak most fog menni de már kell futni a bürokratikus köröket.

Hát így kellett tegnap félbehagynom, illetve kétharmadba a kocogást. Viszont egész jó időt futottam. Rá is jöttem evvel a lendülettel, hogy ez is jó valamire, ha kevesebb időm van, eleve jobban igyekszem, és javíthatok ilyenkor piciket a tempón. Főleg esős időben, hiszen olyankor mégkevésbé  vicces futni, ha szemerkél az eső, pocsolyákba lép kocogás közben az ember, és még rá is sötétedik.

A statisztikát megnézve  most a tavaszelő futással pont 50 kmnél tartok februárban. Fogyni egy dekát sem fogytam, sőt:) egyenlőre a “hízós” fázisban tartok. Habár azt gondolom, nem kell rám több izom, de be kell lássam, minden máshoz lusta vagyok hosszútávon a kocogáson kívül. Így maradnak a “focistalábak”, hát ez legyen a legnagyobb bajom az életben.

És közben munka, munka. Kicsit persze épp olyan, mintha szünet lenne. Mert itthon az egész család. a férjem elkapta az infulenzát. Mr lábadozik, de még nincs melóban. A lányom orrmandula műtét utáni közösségmentes kötelezőt tölti itthon. A fiam orrfolyással és némi köhögőkorral küzd, közösségbe nem mehet, de azért jólvan. Így én teszem elé a könyveket a suli helyett épp. A jó a rosszban, nem fog lemaradni legalább. Nekem semmi bajom a fáradtságon kívül. A futás pedig arra jó, hogy pár perc csend legyen a “kicsi lakás, nagy a rakás”-ból 🙂 Ma is szeretnék kimenni. Csak ma megint hosszabbat remélhetőleg.

szép napot mindenkinek!