Ma is kikocogtam a kis 5 kmemre. Ma se voltam gyors, ma se volt időm. Fejben taglaltam, hogy kicsit emelni kéne a távot, de ésszel tudom, hogy elég még ez. Két meló közt, pont befért még világosban a két kör.
Olyan nyugodt futás volt ma. Senki se volt sehol, csak a felhők úsztak a fejem fölött, meleg déli szél fújt, nagyon jólesett. No nem a szembeszél némely szakaszon, hanem a nagy magány. Hogy sehol senki, csak a természet hangjai. Ilyenkor jövök rá, azért ezt szeretem, amikor tökegyedül vagyok. Nagyon jó. És az ég is annyira szép volt az ezer színével.
Ezennel ráadásul kitört a hétvége. Mostanra a melót befejeztem, holnap szabadnap! Juppi! Egyenlőre reménykedem a jóidőben, akkor talán rábeszélem az aprónépet egy rövid kirándulásra így a kullancsszezon előtt. No meg a hátizsákra, újból. Hogy viszi szépen mindenki a motyóját. Szendvics, víz, alapdolgok. A kicsi úgyse ugrálhat, de gyalogolhat ellenben. Csak tényleg legyen jóidő .
Szép estét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: