A ponty igazi arca – a rántottpontyon túl

Valahogy sose szerettem igazán a rántott pontyot. Megettem, ha épp nem volt más hal, de olyan zsíros volt, meg olajos, sehogy se az igazi. Így, hogy most kaptam pár pontyszeletet még anno karácsonyra , de a fagyasztóban várt a sorsára, nosza csináljuk máshogy, gondoltam. Karácsonykor a pisztrángot szavazta meg a család végül ugyanis. Tehát , hogy volt itthon pontyszelet, úgy döntöttem, le a rántott ponttyal. Vacakolni se akartam holmi panírral, meg amúgy is túl olajos nekünk, mint említettem.

Hát fogtam a szeleteket, némi delikátot rá, és rendesen fokhagymaport. Majd olvasztottam egy kis vajat, és beledobtam az összeset. Fedőt rá, és átpirítottam párszor megforgatva. A végeredmény a föld legegyszerűbb sült hala. Ami hihetetlen zamatos!

A ponty nemhogy nem rossz, hanem isteni! Egyáltalán nem zsíros; hanem omlós, szaftos, valami hihetetlen jó kaja így simán átsütve. Megszerettem hirtelen a pontyot. Egy biztos. soha többet rántva!