És nem történik nagy extra. Olvasós, szürke napok, egész jól haladok egy könyvvel. Végre kivégzem az utolsó Tűz és jég kötetet. Közben vadul támadja az infulenza a családot, így ideiglenesen suliszünet.
Az “iskolaszünetben” az a szuper, hogy a fiam mivel sulit kellett annó váltani, én tanítottam meg olvasni. Ok két hét, de akkor is… Várta az iskolát a tanulást, aztán végül csak “rámszorult” Most pedig épp akkor beteg, mikor az osztást, szorzást tanulják. Így ezt is megnyerte az én magyarázatomban 🙂 Egy hasonló helyzetben lévő barátunkkal viccelődtünk, , hogy de a suliban legalább számonkérik tanítási kvalitásaink … Persze nem panaszkodjunk, érdeklődőek a gyerekeink, így nem egy nagy was ist das őket bármire tanítani. Kérdezgetnek, válaszolunk, és ennyi. Persze ez nem azt jelenti, hogy pont úgy tanulnak, amit az iskola elvár. De kis dolgokra nem adunk .
Közben itt a farsang, plusz névnapok, szülinap… minden egyben. A nap pedig csak 24 órából áll továbbra is. Némileg bíztató, hogy azért egyre tovább van világos, a február pedig amúgy is rövid, így nemsoká itt a tavasz. Addig pedig olvasunk:) Meg házitanítóskodom az aprónép mellett.
Így telnek a napok. Ismét egy post a semmiről, senkinek 🙂
Szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: