Ha már hideg van, rázza a szakállát az öreg

És legyen gyönyörű tél! Nagypelyhű hóesés, térdig érő csizma alatt ropogós fehér paplan a tájon. Mert aha már hideg van, akkor jöjjön a szép is vele.

Itt az ország közepén általában februárral jön az igazi klasszikus tél. Avval a hóeséssel, ami olyan mint a filmeken. Igaz se kandallónk, a forralt borért se rajongunk, de az ablakon kibámulás az megy családilag:) Vagy az erkélyen ácsorgás. Vagy a gyors öltözés, és rohanás ki, hógolyózni, taposni a havat, nézni felfelé, hogy szállnak az óriás hópelyhek.

Ok, most mondjuk dolgozom. Úgyhogy csak a gyerekek tapossák a havat hazafelé úton, hógolyóznak, és örülnek. Építettek hóembert, nagyokat szaladtak. Pont zenesuli nap volt, , jó nagy hátsóudvara van fűvel fával, szabad térrel, Ott volt a barátokkal ereszd el a hajam, ahogy mesélik. Állítólag még a nagymama is beszállt némi hócsatába. Amit azért megnéztem volna, velünk nem emlékszem hogy gyerekkoromban valaha hógolyózott volna. Én pedig lőttem képeket az ablakból, erkélyről. Legyen valami emlékem a télről, ha holnapra mégis elolvadna a hó. Csendesen bentről tisztelem a telet, és takarítom  a latyakot, ami a csizmákról lepotyog bejövetelkor. De még ez is jó, mert  még mindig esik a hó.

Hát éljen a tél! Ha csak ez az egy gyönyörű délután volt, már remek volt. Max lesz jövőre is:) Bár remélem megmarad hétvégére, és akkor irány a szánkózás, hógolyózás családilag. Esetleg elmegyünk valami jó szánkózóhelyet nézni. Ahol én szurkolok, a többiek csúsznak, ok, esetleg párat én is csúszok. Azért egy bobszánkón bátrabb vagyok .  Így estefelé , mint most nagyon jó szánkózni. Sehol sincs tömeg, és lehet pörögni, hülyéskedni. És csodálni a téli tájat. Ami ha lehet este még gyönyörűbb.

Szép téli napot mindenkinek!