Ovi-dili: avagy amikor a szuperovi elromlik

Volt egy szuper ovodánk. Igen a miénk. szülőké, gyerekeké, tulajé, pedagógusoké, mindannyiunkké. Imádtuk. Gyerekbarát, családbarát, sok programmal, boldog gyerekkel, szabadsággal, de következetes neveléssel.

Nem volt fontos, hogy mindenki aludjon délben pl. a pörgős gyerekeket lefoglalták, de nem lehetett elsumákolni a fogmosást, a gyümölcsevést,  a mozgást. Mindenre volt valami ötlet, amivel be lehetett vonni a gyerekeket. Bátorították őket, hogy gyakorolják a kis tehetségüket, segítették őket fejlődni abban amiben kevésbé jók. És nagyon nagyon sok mozgás, egészséges étkezés… nem is sorolom, egy álom volt az ovóda.

És idén elromlott. A fiam és lányom beszélgetnek, mintha nem is ugyanarról az oviról lenne szó. Kicsit össze is kaptak, mert  egyik mondja a másiknak, hogy de nem ilyen az ovi, hanem olyan! És sajnos a kisebbnek van igaza. Már tényleg “olyan” az ovi.

Új házirend lett. az eddig  boldog délután, amikor szülők , ovónők együtt játszottak az udvaron a gyerekekkel, megszűnt. Csupa nagybetűvel megkértek mindenkit, ne használják játszótérnek az oviudvart. Ha valaki elment a gyerekéért, onnantól tilos játszani, minél gyorsabban el kell hagyni az óvoda területét .. 

A rugalmas nyitvatartás,  ami a családokhoz alkalmazkodott, megszűnt. Eddig kora reggel már mehettek a gyerekek akár fél hétkor. annyi szabály volt, hogy aki korán érkezik, korábban is menjen, hiszen az ovoda nem a család helyett van. Illetve fél 10 kor kezdődtek a foglalkozások, nyugodtan lehetett későn érkezni. Most leghamarabb reggel 7 re lehet menni, megszűnt az esti rendkívüli ügyelet, 5 kor bezár minden . Nincs az, hogy valami néhanapján közbejön, akkor nincs pánik a családban mi lesz (mi ezt ugyan sose vettük igénybe,  de alakulhatott volna úgy is. Mindenesetre nagy biztonságérzetet adott)

Megszűnt a foglalkozások későbbi kezdése, a kiszámíthatóság. Akkor kezdik, mikor  evés vége. Tervezhetetlen. Akik otthon esznek, azok nem tudnak most már mihez alkalmazkodni, mikor érjenek reggel oda.

Megszűntek a foglalkozások  játékos, inspiratív dolgai. Csendben leülni, hallgatni, mozdulatlan körbeülve válaszolgatni a kérdésekre. Eddig költészet napja, kultúra napja, stb. mindig valami extra volt. valami interaktív, amiben a gyerekek is részt vettek. Zene tánc, versek, hangszerek… Most költészet napján az itthon megtanult verseket elmondhatják az oviban aznap .. A víz világnapján felolvassák a szülők által gyűjtött meséket.

És ezer dolog… változás lett a vezetésben, a régi ovónénik elmentek. Nemhogy nem tanul új dalokat az éneklős kislányom, nemhogy nincs több hajfésülés, etikett óra… hanem hirtelen előlépett problémás gyerekké. Túl zajos, túl eleven. Megszűntek a napi nagy séták, a plusz tornák az oviban, Játékidőben csendesen kell játszani, nem lehet énekelni közben… Hát ehhez tényleg problémás a teljesen gyerekként működő gyerek.

Persze reagáltunk, így elmondhatjuk ismét megfelel az ovinak. De ez avval jár, hogy hiába van trambulin az udvaron, hiába van tornaterem, mi megyünk vele sötétben ki szaladgálni, útközben is éneklünk buszon bárhol, tanuljuk a dalokat, sorolhatnám. Amit persze hogy megtennénk. nappal. De akkor nem tudjuk, mert 5 éves kortól az ovóda kötelező. És a szuperovinkban bevezettek egy durva diktatúrát. Amit persze nehezen nyeltünk le. Nem ezért vittük oda a gyerekeink. Hanem azért hogy gyerek lehessen, és tanuljon, fejlődjön, kiteljesedjen. Ésszerű szabályokat kapjon, ne parancsokat.

Persze mi szerencsés helyzetben vagyunk. Mert tudunk reklamálni. Van viszonyítási alapunk. Így mégiscsak valamennyit visszaváltozott a dolog. Egyből fellázadt nem egy szülő, hogyha az állami diktatúrát szeretnénk, nem ide hozzuk a gyerekeink. Ide azért hoztuk amilyen volt. Több gyerek iskolába ment már innen, mindenki csak profitált az eddigi rendszerből, nem kéne elrontani ami jó. Így végül mégse kell megint aludni a nemalvós gyerekeknek, csak meg tudják oldani az új ovónénik is amit a régiek. Játszótér, hát  marad az ovitól nem messzi, ahol összejövünk a gyerekeinkkel szülők. Viszont lett megint sok kinttlét a levegőn, és plusz mozgás mint  tavaly. A külsős tanárok, foglalkozásvezetők pedig el se romlottak.

azért kaprunk egy durva arculcsapást a legszigorúbb gyereket nem embernek csak zavaró tényezőnek tartó állami rendszerből. Megkaptuk, hogy 40 év ovodatapasztalat… ami ezekszerint 40 év katonai börtönrendszert jelent körülbelül. Hogy azért kell aludni a gyerekeknek, mert az ovónők kényelme.. Nem tudom mi lesz az ovival. Ez volt  nemcsak a környék, hanem  messzebbre is híresen jó ovóda. Többen  inkább utaztak napi kétszer 50 percet, csak ide járhasson a gyerekük. Ezt teszi tönkre épp az állami ovikra hivatkozva az új vezetés. Én szorítok a tulajnak, hogy találjon olyan embert, akivel visszatérhet  az még szeptemberben is működő inspiratív nevelési rendszerhez. Mert ez így nagyon nem jó. Nem jó, ha esélytelenek a gyerekek. Nem kell több robot az országnak. Gondolkodó felnőttek kellenek. És ez valahol itt kezdődne. A lehetőségeknél.

Nálunk már csak pár hónap az ovi. Így nagyot nem ronthat az új sem. Bár ha tudtuk volna, hogy ekkora változás lesz, akkor szeptemberben keresünk egy másikat. Mert ragaszkodunk az álmainkhoz. Nemcsak a gyerekek, mi felnőttek is.

Hát így romlott el idén az álomovink. Reméljük visszajavul. Biztató jelek vannak. De nem tudom, ez miért kellett így. És nem is akartam ezt sose megtapasztalni, amit most ebben a másfél hónapban meg kellett. Most az éltet, hogy csak május 31 ig+9- kötelező az ovóda, a nyár a miénk, a családé. Csak idén nem segítség lesz az ovi a programokkal, hanem nem lesz ovi. Van ez így. Kiestünk a tutiból a legvégén. De eddig egy álom volt:)