Karácsonyi Murphy

Mert  azért a nagy merry, és happy -hez vezető úton is elromlik ez az…

Mert bennfelejtettem a fagyasztóban a habot a tortához. Megfagyott… Kockára… Nem baj, próbáltam javítani, reggelre kiolvadt, jó lesz így, a tortát (anyu kedvence) úgyis este esszük, bőven kidermed. No meg mint Móriczka elképzelte. Kiöntöttem.. hát kicsit gyanús volt… mintha nem olvadt volna fel teljesen. Pedig de. Viszont  mivel növényi hab, fogalmam sincs mit csinált vele a fagyasztás, egy biztos: fél óra alatt se tudtam rendes habot felverni belőle. Szóval újratarvezés: félre a torta, neki a húsoknak, a család másik fele pedig futott még egy kört a boltban. Végül még délelőtt kész lett a torta, ki, hidegbe, délutánra kihűlt.

Mert a lilakáposzta párolása nem is olyan gyors! Persze, ha utánanéztem volna. De nem tettem, csinálni meg tán 22 évesen csináltam utoljára.. vagy 24.. mindenképp min 14 éve. Úgyhogy bizonyos részletek a múlt homályába vesztek a készítést illetően. Amikor már másfél órája párolódott, akkor persze beugrott, hogy ez volt az egyik legelső, amit feltettünk disznóvágáskor a tűzre hajnalban. Az ember azt gondolná, hogy feldobjuk a tűzre, és hipp hopp, kész. Na a nagy fenét. Igaz tán az se segített az ügyön, hogy óriáskáposztát vettem, így igencsak emberes adagot kezdtem el a nagyfazékban párolni. Végül potom 3 óra alatt kész lett.

Mert a halat is elfelejtettem kivenni este a fagyóból 🙂 Idén a fagyasztó ragaszkodott a kajákhoz, nehezen adta oda a menü részeit. Reggel mikor ébredtem, Nagy nyugisan, mert már legalább süti van, és aztán egyszercsak bekattant: a hal! De végül késő délutánra kiolvadt szerencsésen. Megsütni pedig már hagyományosan vacsorára sütöttem. Akkor frissen teszem a tányérokra. Tiszta étterem:) Bár végül idén mindenki hazavitte, elteltek az ebéddel és a sütikkel.

Mert a meglepipulcsit nem elég, hogy úgy eldugtuk, hogy otthon hagyta anyukám… így plusz egy kört kellett érte futni. Hanem az volt az igazi meglepi, hogy egy számmal kisebb  lett!  Holott vittem mintapulcsit, de az eladó szerint ez jó lesz, és tuti nem is akkora a férjem.. hát de. .. Remélem visszacserélik. Ami egyáltalán nem biztos, mert annyira rohantam, hogy életemben először ottfelejtettem a boltban a számlát… Én aki még egy gombóc fagyi után is automatikusan zsebre vágom.

Idén így jó is rossz is,  a nagy terv dugába dőlt, hogy két hét szabad. No nem mintha ez valaha sikerült volna karácsonykor. Azért minden évben megálmodjuk nyár közepén, hogy majd most! Terveket szövünk , minden baráttal találkozunk elméletben, mindenkinek megfőzöm a kedvenc kajáját, megsütöm a kedvenc sütijét, forraltborozunk, capuccinózunk, nyugiban leülünk, jönnek hozzánk, megyünk mi is. Két hét barátok, család. Aztán persze legkésőbb november elején felébredünk, hogy ááá, fenét. Nem ez az az időszak, amikor csak úgy szabadságolja magát az ember. Persze a barátok, miegymás megmarad. Csak másképp. Volt hogy március elején karácsonyoztunk 😀 Persze nyilván csak ráfogtuk. Valahogy akkora sikerült egy közös szabadnapot találni Velük. Így a két hét helyett, míg mindenkivel egyszer egyszer összejövünk télen, végül is 2 hónap lesz. Belecsapunk pár szülinapot, névnapot, karácsonyt, farsangot.. Éljen a tél!