Nekem egy év 9 hónapjában minden szombat munkanap. De van hogy 10 hónapot. A kijelöltek csak annyiban változnak, hogy későbbre csúszik a meló, és egyedül vagyok itthon. Mert ilyenkor tuti dolgozik a férjem is. Aki amúgy szintén szokott hétvégén melózni, de persze amúgy akkor, amikor meg nekem van szabad hétvégém. Néha elgondolkodom, hogy a fenében vagyunk mi egy család? Totál üti egymást többnyire a munkarendünk a mai napig.
Tehát szombat van, dolgozni kell. Majd délután. Ez azért jó a szombatban, nem kell 8 előtt kimászni az ágyból. Ok a gyerekek többnyire felverik az embert, de azért mégiscsak nem kell egyből kiugrani, gyorsan öltözni, és menni a buszhoz, vagy gyalogolni. Lehet lustábban indítani a reggelt. Igazból nem is a reggeli teendőkkel van a gond. Hanem valahogy reggel/délelőtt még nem szocializálódtam. És emberek közé menni, figyelni rájuk, na az iszonyat kiszívja az energiám. Jobb az ha később indul a nap.
De szombaton azért dolgozni kell. Jó is, mert van meló, rossz is, mert nincs hétvége. Sőt nemegyszer vasárnapra is csak átcsúszik valami. Pedig egy napot nagyon igyekszem meghagyni, Dehát az ember akkor dolgozik, ha munka van. Én ezt a mentalitást hoztam a családból. Meg úgyis olyat csinálok amit szeretek, mégha fárasztó is agyilag. De a gyerekek úgyis fárasztóbbak, legalább a meló észnél tart:)
Azért jók a szombatok. Csak kár hogy a férjem nincs itthon, mert neki is ma munkanap. És kár, hogy nyárra meg cserélünk. Az álmom, hogy egyszerre vannak a szabadnapjaink. Remélem ez neki is az álma:) Egyszer talán így is lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: