Kell egy kis áramszünet..

És ha kell, ha nem jött. Persze panel, fénytelen előszoba, meg amúgy is kezdett sötétedni, így elő a gyertyákkal. Gyorsan meggyújtottunk két  elöl lévő illatgyertyát, majd megkerestem a rendes háztartási gyertyákat. Illetve nem is kellett annyira keresni, eszembe jutott hol vannak, csak székre kellett mászni értük.

Rettentő hangulatosan telt el a délután egy része. Gyertyafényes uzsonnáztunk 🙂 A fiam gyertya mellett folytatta a lecóját (holnap megy a barátjához szülinapozni, így ma ír meg mindent). a legizgibb az volt szerintem nekik, amikor a wcbe beoperáltuk a gyertyák egyikét, hogy mindenki mehessen a dolgára.

Azért a kislányom egyszer nem csak szószerint húzta ki közben a gyufát, neki még tart a hisztikorszak. De reméljük ugyanúgy kinövi, ahogy a fiam is tette. Ilyenkor nem bánom, hogy csak kettő van, mert úgy érzem, ha 10 gyereket szültem volna, akkor mind ugyanolyan lett volna, annyira  ugyanazokon a fázisokon mennek át . És sokat gondolom a saját gyerekkoromra bátyámmal, hogy befoghatom, mi se voltunk mások.

Azóta van áram, nem is tudom meddig nem volt. Csak tettük a dolgunkat, éltünk tovább. Arra kellett emlékeztetni magunkat, hogy a konyában nem szabad nagyon használni a vizet, mert a szivattyú is árammal megy. Nekem átfutott az agyamon, hogy hányan anyáznak, míg mi itt nyugiban kajálunk a gyertyafénynél, hiszen uzsonnaidő volt. A gyerekeknek meg tetszettek a gyertyák. Megtanulták, melyik fajta mire jó, összehasonlították a fényerőt, stb.

Néha nem is árt egy kis áramszünet:)