Szürreális élményszínház

A mai élményünket nem tudom máshogy jellemezni.  Nagyon szeretem a színházat. a gyerekek is. A fiam is, így ha szervez a suli, akkor megyünk. Most is mentünk, aztán néztünk egy nagyot.. nem feltétlen a jóértelemben.

A darab elméletileg Andersen életéről szólt, illetve annak egy kis darabkájáról… háááátttt…. elég alternatív módon volt rendezve. Eklektikus összevisszaságban zajlott a történet. Most olvastam utána, ez regényben kapható. Jajj.. köszönjük nem kérjük.  az hagyján, hogy  nem tudták eldönteni hogy burleszk, musical, vagy próza legyen. Hogy túl volt a zene hangosítva, de bónuszként  kőkeményen hamis volt itt ott egy két színész éneke. sikeresen rájöttem ismét, hogy van hallásom, mert  fájdalmas volt néhol hallgatni. Sajnos tömve volt dalbetéttel…

A Fő gondja viszont az volt a darabnak, hogy hülyének nézte a közönséget. Olcsó hasraesek a lábamban poénok, részeg fetrengése esése kelése,alpári  viccelődés egyik női szereplőtől, bugyuta  beszélgetések a semmiről, és mintha nem tudták volna eldönteni, hogy akkor drámát, vagy mesejátékot csináljanak. Úgyhogy  voltak döbbent pillanatok. Azért meg kell jegyezzem, hogy voltak szereplők, akik nagyon jók voltak.(Az ólomkatona nagyon jó volt) Ők mentették meg amennyire lehet a darabot.

A fiam pedig elvolt a technikai részletekkel. Honnan, és hogyan jön a világítás felmérése, mit hogy rejtenek el a kép váltásakor.. A darab túl bugyuta volt neki is, meg a kisbarátjának is. De azért szerencsére csendben voltak. A fele színháznak tetszett, ők hangosan nevettek a hasraesésen, meg a részegen, stb.. a másik fele döbbenten ült. azt hiszem erre a helyzetre illik tökéletesen az ízlések és pofonok. Kár hogy mi most a pofonért mentünk. Viszont döbbenetes, mert, most hogy hazaértünk, simán meséli az apjának a részleteket amik tetszettek neki.Mit nem adnék olyan memóriáért, amilyen a fiamnak van 🙂

Végül arra jutottam, hogy szerintem névnapra színházba viszem a gyerekeket valószínűleg. Ezek után minimum egy dzsungel könyvét megérdemelnek, vagy egy diótörőt. A nagyot mert hősiesen kibírta az előadást, és habár életében először nem tetszett neki a darab, akkor is csendesen  elvolt. A kicsit mert őt itthon hagytuk eleve, és ő is jöjjön csak.

Persze hazafele lekéstük a buszt pont, majd otthagytuk az ebéddel együtt az úszoscuccot a suliban… érdekes lesz hétfőn a krumplistészta. még jó hogy tökéletesen záró dobozokba pakolok mindig, így csak a látvány lesz fura majd. Hétfőnek is érdekesnek nézünk egyből elébe.

Jóéjt mindenkinek!