“Drága” kocogás meg ez meg az

Ma semmi kedvem nem volt futni. De még annyi sem.. Illetve míg volt, addig nem volt lehetőség. Mert azért minden előrébb van sokszor. Mégiscsak kaja a családnak, aztán meló, közben a lecke a fiammal..

Mire mindennel végeztem besötétedett. Ok ez nem olyan nehéz így november végén, már 4 kor sötétedik, de mégiscsak a sötét, az sötét. Onnantól pedig megindultam a lelki nyűglődés útján.:Menjek, ne menjek? De menni kéne….. De pihenőnap is kéne…. De minek a pihenőnap, most van alkalom menni…. Izomlázam van… Á nincs is annyira izomlázam, majd bemelegszik futás közben…. Hideg van…. Fenét van hideg, plusz 6 fok, még garbó se kell csak a dzseki…. Nincs meg a fényvisszaverő csík…Oh biztos beesett a cipősszekrény mögé, hoppá, tényleg… Nem akarom kiszedni… Ha nem szedem ki, ottmarad mert elfelejtem…. kiszedtem induljunk… Ne induljunk… dede….

Végül csak kimentem. Valami hirtelen agylágyulás okán kiszedtem a zsebkendőt a csomagból, és csak úgy betömködtem a telefontartó belsőzsebbe, majd az egészre rádobtam 480 forint aprót. Nem, nincs rá ésszerű magyarázatom miért. Pénzt szoktam magammal vinni, mert  hazafele veszek vizet, vagy másnapra kaját időnként, de eleve papírpénzt szoktam betenni. És nem a zsebkendővel egy helyre, nehogy kirántsam. Demost ugye…. Ki is rántottam az első kilóméternél… És néztem a sötétben hogy csatt, és gurul a pénz. Mivel többfele nem tudok nézni, így csak egyet bírtam követni. Na az meg is lett, egy 20 forintos. Halleluja. Itt csendes idegrohamot kaptam úgy befele a saját hülyeségemen. Más bezzeg 80 évesen sincs ilyen szenilis, mint én már eleve születésemtől kezdve. Aztán eszembejutott, hogy hoppá, legalább a futósalkalmazást leszünetelem a telón, és majd avval világítok. Így is tettem. De hiába. Majd arra jött egy ember, elemlámpával!! És kölcsönadta. De hiába. Majd egy ismerős is, aki közölte, reggel úgyis korán kel, összeszedi nekem, nyugi. Hát mondtam, áh, adjuk a szegényeknek, ha már ilyen tök voltam. Végül persze beláttam, igaza van, nem puffognom kéne. Mondtam ok, köszönöm, ha megtalálja.

És itt újrakezdődött a lelki nyűglődés: akkor most abbahagyom… Nem hagyom abba…Hazamegyek, a fene az egészbe… Már úgyis elhagytam a lét, nem megyek haza…. A sors se akarja hogy fussak, ez egy ilyen nap… A fenébe a sorssal, ha már kijöttem legalább egy kört lefutok… Na indítsuk újra az alkalmazást.

Az alkalmazás pedig újraindult. Sose mertem letesztelni a szünetet. Na most így sikerült. És működik. Ez azért dobott valamennyit a hangulatomon, bár motiváltabb nem lettem. Mivel nyolcasokat futok, így azért amikor újra, és újra elfutottam ott, ahol kirántottam az aprót, igyekeztem figyelni. És  jééé… egyszercsak megláttam a 200 ast. Mellette pár centire meg egy 100 ast. Végül csak 160 forintot hagytam el. Ez is valami. Viszont evvel odalett a maradék motivációm is, és úgy döntöttem, elég lesz nekem a két kör. Meg végülis egy kmnél még úgyis azt mondtam legalább 1 kör, na annak pont a dupláját mentem, meglesz az 5 km, hidegben, sötétben pénzt szórva, elég ennyi. Az időm meg lett olyan amilyen, mert későn szüneteltem le, így cseppet csiga tempó.

Hát nesze nekem esti futás.. Maradni kell a világosnál, akkor tán még agyilag is frissebb vagyok. De legalább kimentem. Ez a nap se maradt ki. Még ha kicsit furára is sikerült.