A fél nagymamánk még tovább csökken. A jó hír, hogy azért, mert olyat fog csinálni amit szeret, így együtt örülünk neki. Ellenben így biztosan nem számíthatunk rá a gyerekek délutánjaiban.
Szerencsére már elkezdtem szervezni szeptemberben a B, és C terveket.. mert láttam én, hogy nem megy ez, csak ígéret szinten, hogy tényleges segítség 
legyen. Nem gond, ő ígérte nem mi kértük, így alakult, megoldjuk, mint előtte is megoldottuk. Most így ismét átszámoljuk a költségvetést, és átszervezzük a munkákat amennyire lehet, hogy eljussanak a gyerekek mindenhová. Remélem sikerül. Ha ügyesek vagyunk, és mázlisak, akkor csak minden második héten kell extra segítség. Az talán belefér.
Sírni nem fogok az egész után. Jön az egésszel némi nyugi is. Itt már leírtam, milyen a nagyiviszonyunk. Lesz ami lesz, ahogy én egyik nagymamám mondta volt mindig: olyan még úgysem volt, hogy valahogy ne legyen . Mi ilyen kiscsalád vagyunk. Lassacskán, még néhány év, úgyis egyedül mennek majd ide oda. Zenesuli, miegymás. Azt meg már tán megszokták, hogy nálunk minden máshogy megy. anya délután dolgozik, apa váltott rendben, Nagymama hol felbukkan, hol eltűnik hetekre, sőt akár hónapokra. Hogy az állandó pontok az életben nem is rokonok. Ilyenkor azért belegondolok, hogy milyen lenne, ha az én rokonaim közelebb lennének. Bár ez kb képtelenség, mert teljesen szétszórva laknak az országban. Szóval a nagycsalád, kb esküvőkön és temetéseken találkozik.
No akkor szervezés. Megejtek pár telefont, hogy december már stabil legyen. A nagyinknak meg gratulálunk majd valami meglepivel:) Azért az nem semmi, hogy meghívásos alapon kapott melót! Ha nagyinak nem is szuper, de a munkájában elképesztő. Ezt biztosan jó példaként át tudja ő is adni az unokáknak. hogy olyat válasszunk, amit szeretünk, azt csináljuk profin, és akkor működik:) Ok neki, ez már hobbimunka igazából, de az ilyen extra fiatalon tartja az embert. Lekvárt meg eddig is én főztem amikor kellett:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: