A hétfők húzósak. Nagyon. Reggel egyből koránkelés, délután meg annyi meló, hogy inkább nem is számolom mennyi, különben tuti nem csinálnám végig a hétfőt.
Na ezt most megfejelte a fiam tanítónénije, aki valami oknál fogva duplaannyi leckét adott mint szokott. Ok a fiam alapvetően egyedül írja, csak kérdezget közben max, hogy akkor ezt ha így írom az jó? De ugye mégiscsak figyelni kell közben rá is így. No meg noszogatni , hogy odaüljön a leckéhez… szerencsére kaptam egy előszülinapi kvt meglepinek (ez volt ráírva), no ez átlendített a lehetetlen helyzeten.
De el is felejtettem megint a zeneovit a kislányomnak.. végül azt hiszem egyben ki fogom fizetni a következő félévet is, mert borzalom, hogy mindig ilyenkor este jut csak eszembe, hogy basszus, ott mentem el reggel a zenesuli mellett, és megint elfelejtettem.. Ok, mondta a tanárnő, hogy ezen ne pánikoljak, de mégiscsak. Benne kéne legyen a logisztikába a dátumok betartása is. Hát az nem megy. Kéne egy titkár. Igaz ahhoz vagy 5 ször ennyit kéne min keresni. Akkor félállásban tuti felvennék egyet egyből. És ilyen elcsúszom dolgok nem lennének.
Aztán megígértem egy barátnak, hogy formába rántjuk magunkat. Na ma este megállapítottuk, hogy haha, süti, stb… és egyikünk se sportolt, hát még nulladik napnak is pocsék lenne formábarántás szempontjából. Bár ha úgy vesszük a kerek is egy forma, akkor meg jó úton haladunk az ilyen napokkal. Semmi mozgás, sok édesség, és egyéb nyalánkságok 🙂
Azért elagyaltam rajta, hogy megint kocogok. Aztán végül még a fiamért is busszal mentem ma. Kicsit össze kéne szedni a motivációmat. Úgy bármire. Mert épp jó úton haladok a medveség felé: lassan téli álmot alszom. Valaki tavasszal ébresszen fel, mostantól kóma van 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: