Régi emlékek

Hogy mik vannak:)  Zenesuliban összefutottam a volt túrás tanárommal. Igazából ő nem tanított engem, csak a nyári túrákra vitt a biosztagozatosokkal. Én ilyen kakukk voltam még pár másik diákkal együtt, akik szerettünk nagyon túrázni, már eleve volt is némi tapasztalatunk így mi voltunk a bónusztagok a bioszosok mellett.

Teljesen elképesztő volt. A tanárúr, mindenre emlékszik. Esküszöm több mindenre mint én 🙂 Mondjuk tény, emlékezetes 4 túra volt.

Volt hogy lerobbant a túrabusz az autópálya közepén, volt hogy viharba kerültünk a csúcstól nem messze, és vissza kellett fordulni párszáz méterre a céltól a hegyen. Volt nehéz túra, volt gyönyörű túra.. Rengeteg minden történt. 4 év alatt több történt mint a többi 30 ban állítólag:) Mondtam hja, én ilyen helyeken tuti ott vagyok:) De mind végigcsináltuk. Jó túrák voltak.

Én is emlékszem ilyenekre, hogy a második túrán már én voltam a pénzügyi viszonyítási alap. Mivel én saját pénzből mentem (nyári cukrászdai melóval kerestem meg a rávalót a hegyitúrákra), és iszonyat spúr voltam. Csak engem kérdezett meg a tanárúr mennyi pénz van még  a keretből. Mert akkor összességében fog telni rá a csapatnak is. Vagy ha eltűnt valaki, és kiabálni kellett, akkor nekem szólt, mert első éven kiderült, anno kérdezéskor, hogy csak az én hangom hallották meg akik után kiabált a csapat. következő éveken már nem is strapálta magát senki. Ez az én dolgom volt…. Fú rengeteg emlékem van arról a 4 nagy túráról.

Így ott sztorizgattunk, nevettünk, megállapítottuk, hogy én se vagyok már mai csirke, és hú, nagyon nem tegnap voltak a történések. Megvitattuk a családot (tényleg mindenre emlékezett, fura is volt kicsit úgy beszélgetni valakivel, hogy képben van). Elbeszélgettünk egy kicsit a melóról, ki mit csinált még azóta.

A lelkemnek nagyon jólesett. ilyen nagyot azért vagy 10 éve beszéltünk. De még lehet fogunk, hiszen egymás után van az unoka, és a gyerek  egyazon zongoratanárnál. Nagyon szeretek itt élni ahol. Úgy város, hogy falu. Egy jó bázis ez a hely. Jó emberekkel.