Jó tesó, rossz tesó?

Vajon min múlik? Rengeteg helyen megy a vita, hogy kell e tesó egyáltalán. Mindenféle érvek elhangzanak, modern társadalmunkban mi miért jó, vagy nem.  És ott van  érvként az is, de annyi rossz testvért látni…

Igen, annyi rosszat. De annyi jót is. Egy tuti, testvérnek lenni nem érdem, csak állapot. Nem a gyerekek döntenek a kérdésben, testvérek lesznek e vagy egykék. Ahogy sokszor abban se ők döntenek végül jó tesók lesznek e, vagy marják egymást aztán egy életen át.

Sokszor hangzik az az érv, de egy testvér mi mindent adhat. Szép is, jó is, csak így ebben a formában csúsztatás. A család adhat sokat a testvérség “megtanításával”. Magától a testvér tényétől, még nem lesz senkinek se eltéphetetlen kapocs a család felé életében. Ahhoz hogy ez meglegyen, nem elég hogy ketten hárman négyen akárhányan vannak. Mint mindent a tesóságot is tanuljuk, látjuk, elsajátítjuk a családon keresztül.  Akárhány gyereket lehet rossz értelemben vett egykének is nevelni.

Itt pontosítanék, az egyke nem az aki egyedül van.. az egyke az a kifejezés, amit a legtöbben arra értünk, aki önző, nem osztozik, kiskirály/királylányként viselkedik, magnak követel mindent. Na most mindenki elgondolkodva, ugye hogy ez nem attól függ van e vérszerinti testvér vagy nem?Mindenki tud mondani  testvér nélküli embert aki  sokkal  barátságosabb, osztozkodóbb, jobban figyelembe vesz másokat, és tesók közül is tud olyat, aki hihetetlenül csak saját magára gondol, és mindenen átgázol, lenéz, stb.

Ahogy nem attól lesz egyke valaki, mert nincs testvére, hanem egykévé nevelik a szülők, úgy attól se lesz testvér valaki, mert van otthon másik gyerek, hanem testvéré nevelik. Ez egy külön feladatrész a szülőségben ha több gyerek van. Akinek van tesója és megmaradt a jó viszony felnőttként, biztos tud momentumokat mondani gyerekkorából ami összekovácsolta őket. Nemcsak a sok közös élmény, hanem hogy mindannyian fontosak voltak a szülőknek pl. Természetes volt  hogy gondolnak egymásra. Megtanulták, hogy testvérnek ugyanúgy nem hazudnak mint a szülőknek, hogy segítik egymást, de hogy adnak teret, hogy örülnek ha neki jó, akkor is ha nekik nem, hogy a testvér is így tesz. Hogy a szülők rendet tesznek köztük, hogy ott van ha jó dolog történik, meg akkor is ha rossz. Hogy a nagymama megkérdezi a másikat is, ha nem látja, és tudják, hogy felőlük is érdeklődik a másiktól, mert küldött egy plusz szelet sütit. Hogy az összefogás előrébb visz. És segíteni együtt gondolkodni, mekkora előnyökkel jár, mert vannak gyökerek.

Persze tényleg van egy csomó rossz tesó. Mert jár.. mert valamelyik kedvezményezett, és ez is beépül a többinek. Mert ugyanúgy akarják szeretni őket, holott mások, és elég lenne ugyanannyira, de máshogy. Hogy ugyanaz az elvárás, holott az egyik ebben jó a másik másban, a harmadik megint másban… hogy mindenhova külön viszik őket, mert jár a különidő, elfelejtve, hogy testvérséghez rengeteg közös élmény kell. .. Nagyon sok csapda van az egészben. Felnőttként pedig borítékolva lesz, az egymást marás, vagy a teljes eltávolodás.

A testvér nem születik. Az nem vérségi kötelék. A testvér az idővel nevelődik a család által. A család funkciója, vagy diszfunkciója végül felnőttként  kiderül a testvérségi viszony által. Nehéz ügy szülőként. Mint egyáltalán csak úgy szülőnek lenni. De ha átadjuk a testvérség savát borsát, akkor tényleg egy életre szóló lelki köteléket adunk a gyermekünknek. Viszont ha nem sikerül, akkor egy életre szóló terhet.

Végül mindig az idő dönti el, ki lesz jó tesó rossz tesó.

Gryllus testvérek