Nagylépés a kisboltba..

Mégegy lépés az önállóság útján. Amikor az ember már zombi a szülői létben, és úgy érzi, hogy újra és újra, ugyanaz, és épp verkli van, mindig jön valmi kis nagyobb lépcsőfok. És ez annyira jó!

Ma pl, szombat, suli, 3 óra, reggel menés, tanulás, hazajövés. Persze suli után egy is játék.. aztán nyomás haza.. ééésss…. itthon pedig némi kaja után kitalálta a nagyobbam (hehe nagyobb.. 7 éves múlt csak..) , hogy akkor ő vesz magának a kisboltban rágót. No mire a kicsi (5 múlt), egyből mint jó tesó, ő is, ő is.. van pénze.. megy. Nem kell valami nagy pénzre gondolni, párszáz forint.

Szerencsére olyan környéken lakunk, hol kisbolt nagybolt, kertváros, nyugi, az emberek köszönnek egymásnak, segítenek, stb. Ilyen hibrid környék. Egy pici lakótelep, aminek a szélén vagyunk, körbe, meg benne fák, virágok, gondozott parkok, körbe kertesházak. Olyan kis nyugi környék, van itt minden. Iskola ovoda, orvos.. Már a kisebbeket is ki tudják engedni az emberek, emrt mindenkinek van pár ismerőse, mivel szóbaállnak egymással az emberek (legalábbis a többség). Így természetesen a boltosok is ismerik a gyerekeket. A csoport is segít szocializálni őket, tanítja az apróságokat, hogy lehet önállósodni.

Megszámoltuk hát a pénzt. Illetve csak ellenőriztem, jól számolta e meg a fiam. Már kezdi átlátni ezres körben mi mennyi, hányszoros, stb rendesen. És nekiindultak. Hihetetlen!! Nagyon jófejek voltak. Vitték a tárcájukat, és hazajöttek egy kis csomaggal. Benne a számla, ezt már rég megtanulták, hogy mindig elhozzuk. A kicsi most volt egyedül nélkülünk. De egy úton se kell átmenni, rengetegszer jártunk arra, és vigyáznak egymásra. És hoztak nekünk is meglepit:D

Most el vagyok ámulva, hogy itt tartunk, mennyire ügyesek. Ok tudom, másnak ez semmi, de nekem kezdő szülőnek nagy dolog. És én is így kicsinek mentem a tesómmal, és örökre megmaradt. Most büszke vagyok mint a fene.

Hát ez ilyen ömlengős poszt lett. De nagy lépés az önállóság felé, hogy  ketten is el tudtak menni, és ügyesen megegyeztek mit vesznek, szépen együtt visszajöttek, hoztak számlát, itthon mondta a fiam mennyi pénzük maradt. Nő az aprónép

Hát ennyi mára. A nehézségek néha beérnek egy egy ilyen mozzanatban. Utána pedig vissza a túlélőüzemmódba.

Szép hétvégét mindenkinek!