Egyedül

Na ok, nem hosszan, nem sokáig, de egyedül. Fantasztikus érzés. Imádom a családot, de azért ez szokott hiányozni, a totális egyedüllét. Egyedül is imádtam lenni. Hiába az EGO .

Így most élvezem a magányt. Nagyon. Egy fél napig. A kicsi oviban (ma tán tánc van nekik). A nagy suliban, utána színház, és megy a haverjához. Férj dolgozik. Mindenki ellátva mindennel. Tegnap főztem, mostam. Kisütöttem másfél kiló rántotthúst, hogy legyen könnyen vihető kaja délre meóba, suliba. Ma semmi dolgom, nem kell a nagyért menni, csak várni a délutáni melót. Aztán dolgozni estig.

Kicsit olyan utóérzéses, mint amikor “csak” dolgoztam, és épp nem halálra. Azért volt egy két ritka pár hónap, mikor  sikerült eltalálni anno az egyensúlyt. Mégha általában véve ez nem is volt igaz.. Úgy hetente kéthetente elviselnék egy ilyen “magányos” félnapot. Ok házimunka jöhet közben, csak ne legyen senki körülöttem. Senki. Nagyon kellenének ezek az idők. Alapvetően nagyon jó, hogy tzajlik az élet, nyüzsög a család, barátok, ismerősök. DE csak akkor ha ilyen is van benne.

No most majd ezt beosztom, mert ki tudja mikor lesz ilyen félnap. Volt már hogy két évig nem jutott.. Ha mázlim van, viszont lesz jövőhónapban is . És ilyenkor annyira élvezem azt is, hogy rám rohan délután a család. És mivel mindenki külön volt, annyi mindent  tudunk egymásnak mesélni. ez a legeslegjobb a végén. az élménycsere. Bár én ma csak olvasok és mozizok. Hja, meg elintéztem mindenki bejelentését a fodrászhoz. És ma az se gond, hogy szürke az idő délelőtt, és nehéz ébren maradni, mert nem kések el sehonnan. Ha csengetnek arra csak “felébredek”, és meló .

Ez egy jó nap. Szép napot mindenkinek!