Na evvel a gondolattal ébredtem reggel, mikor ránéztem a telefonra ami ébresztett. Szombat munkanap, mint ősztől nyárig mindig, vasárnap bográcsozást szerveztek a szülők a fiam osztályában… Kimaradt valahogy a hétvége. Az az igaz, hogy nem kell menni, összevakarni magunk, csak lehetünk, némi lazulás.
És most megint hétfő van, És kimaradt a hétvége. Ugye hétköznap sincs helyette szabadnap, szóval nem csak máshol van, hanem nincs. Fizikailag még csak csak, de lelkileg így családosan nagyon demotiváló az egész. Mikor egyedül voltam, és dolgoztam egy 7 ből 7 nap, az tök más volt. Ok jóval fárasztóbb mint a mostani életem, De akkor nem is hiányzott a hétvége. Magamért csak úgy miért is hiányzott volna. A melóm szerettem, barátok ha szóltak előre, szerveztem egy egy szabadnapot valahogy, jó volt az is.
De így családosan ha nincs egy teljes nap együtt nyugiban, az nagyon nagyon hiányzik. Kell az együttlét, újra és újra, hogy feltőltődjünk, hogy vég nélkül beszélgessünk, hogy ha kitalálunk valamit, na csináljuk is egyből, mert belefér… Legalább egy nap egy héten.
Adja vissza a múlt hét a hétvégémet!! Pedig figyelek.. de van hogy elvesztem az idővel a harcot, és így járok. Remélem most egy darabig megint én nyerek., és lesznek hétvégék továbbra is. Ez volt a kivétel, a mostani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: