Úgy egymás után. Mivel megszaporodott a munka, meg a szervezés hogy ne legyen gikszer hogy van e nagymama vagy nem a gyerekeknél, kicsit repülni látszik az idő.
No meg Próbálok haladni közben a könyvvel amit olvasok: ilyen lopott 15 percekben.
Megoldódott a sámsoni gond. A fele hajam otthagytam a fodrásznál. Most már nemcsak színe, hanem formája is van. Dőzsöltem, kértem manikürt is, ügyesen lakkoz a körmös, lusták segítsége, mint én vagyok. mindig elhatározom, hogy olcsó is, jó is, rászokom.. aztán nem teszem.
És vége a hétnek. Vagyis csak a sulisnapoknak, két napra, de abban számolok. Igaz nekem szombat is munkanap, de nem kell a gyerekeket semerre vinni, így annyival könnyebb. És ez bizony nagy könnyebbség. Hétfőtől megint nagy erőkkel várhatom az őszi szünetet. Már csak 3 és fél hét. Amikor iskolás voltam nem vártam így a szüneteket. Mindegy volt. Szerettem a társaságot is a suliban, Tanulással nem volt gondom igazából, ami nem érdekelt nem hatott meg. Most hogy jó tanítónénije van a fiamnak, rajta is ezt látom. É viszont szülőként nagyon nagyon várom a szüneteket. Állítólag felsőben más lesz. De az még pár év. Előbb még beiskolázzuk a kicsit is remélhetőleg jövőre.
Szóval csak úgy telnek a napok, sok melóval, sok tennivalóval, de amúgy semmi különössel. És reggel felébredek, és azt veszem észre hogy egyszer csak este van. A vicces dolgokat meg elfelejtem, amit be akartam írni ide akár, hogy mi volt.
Így ez most egy blogbejegyzés újra a semmiről.
Szép hétvégét mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: