Rég volt szép volt, abban a formában mai napig eléldegélnék szerintem. Valahogy mi mindig a faluszélen de központban laktunk. Sőt most is úgy lakom a városközpontban, hogy két utcára van a városhatár. Szeretem a sok teret magam körül. A háziállatokat, a kertet, azt a másfajta életritmust. Bár azért a sulihoz kelésen kívül arra így se lehet panaszom. Mármint a ritmusra.
De a lényeg a lényeg, Bödőcs Tibor új “agymenését” ajánlom mindenkinek. Mert igen, ilyen falun. Duplán gurultam a röhögéstől a műsorán. Részint mert fergeteges, részint mert annyi minden eszembe jutott a saját falusi létemből.
Talán majd mesélek blogban is egyszer… De mivel most a fővárostól nem élek túl messze, No meg valahogy sokszor Túlkultúráltnak néznek, és elkezdenek emberek mesélni, hogy “magácska azt nem tudja, de nálunk úgy van/volt”… Csak annyit szoktam hozzáfűzni: “dehogynem, még tehenünk is volt! ” És élvezem a nagyra kerekedett szemeket, és a meghökkent arcokat. Egyből más a társalgás bárhol 
De addig is: Bödőcsöt mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: