Amikor egy egy fórum, cikk, téma felröppen, felvetődnek bennem kérdések. Amiket persze hiba teszek fel, maximum lelúzereznek, vagy lehülyéznek, jobb esetben közlik nem ismerem a valóságot, mert burokban élek, és a kevés szerencséshez tartozom.
Én nem szeretnék menni sehová. Igaz mindent meg is tettem mindig, hogy Magyarország lehessen a bázis. Utazni szeretek,, bejártam már jó pár helyet Európában, mit hegyitúristaként, mit kórussal, van ahol családdal voltunk anno, van ahol barátokkal. De én itt szeretek itthon lenni. Rendületlen hiszek abban, hogy a saját környezetünk, rajtunk is múlik. Sőt hacsak mindenki otthon megtenné a magáét morgás helyett már jobb lenne.
Politikát ne kavarjunk ide arról nincs szó. a hétköznapi mindennapi életről van szó. Pl hogy fiatalként el lehet e kezdeni élni. Egy fő érv szokott lenni, hogy mondjuk egy kezdő diplomás kap 140 nettót, és ebből nem lehet lakásra spórolni, albérletet fenntartani, bulizni enni, stb. És ezért menni kell. Mert itthon egyedül mindezt nem lehet. És akkor nyúlcipő, és külföldön, már jó a társbérlet, a nadrágösszehúzás, a végzettséghez köze sincs meló. Nekem ez mindig érdekes. Az az érv, hogy itthon egyedül nem lehet elkezdeni, , erre bárhol máshol pedig pont jó az, ami bizony sokaknak itthon is működik. Mert valahogy el kell kezdeni.
A másik, itt nem adnak munkát. adnak, adjanak. De ne akármit. Aztán pakolás utazás, és munkakeresés, és nem szempontok alapján, hanem BÁRMI jó. Csak kint legyen, valahol máshol. Így takarít a közgazdász, Dolgozik szobalányként, a tanár, stb. És lakik sokszor kisszobában, sokszor idegenekkel, stb.
Azt értem ha egy orvos megy, aki beszél nyelvet, hiszen orvosnak megy. A választott szakmájt űzi. Azt is ha egy nővér, mindenhol nővér lesz. azt is, ha valaki megy a párjával, mert az külföldi megbízást kapott. De ezt, hogy itt nem lehet, ott a sokkal rosszabb is megfelel?? De az az érv, hogy itt egyedül nem lehet!! Amikor ott se?
Az egyedüli életkezdés egyből suli után vagy suli közben, még a jóléti társadalmakban is csak egy szűk réteg “kiváltsága” amúgy mindenhol együtt kezdik többen, vagy csald támogat, vagy párválasztás után már párként, de sehol se egyedül. Miért érv az, hogy itt nem lehet egyedül 20 évesen lakása valakinek?? Amikor ez sehol sincs így??
Aztán jönnek a visszafujjogások: “csak a semmihez se értők maradnak itthon” “csak a bolondok maradnak itthon” “aki ért valamihez, az biztos megy” Holott azért a többség biza mosogatással kezdi kint, nagyon nagyon sokan feketemunkával. De ez ott se fizet annyit, hogy egyedül éljenek. Hiába több, így mégse feltétlen. mégegyszer hangsúlyoznám, nem arról beszélek, akik olyan szakmával bírnak, amivel mondjuk kint nyolcszorost keresik. pl az orvosok. Hanem arról a jelenségről, amikor a kint többedmagával élő kézilány előadja a nagyvilági nőt idehaza, szidja aki marad, mert azt minek.
Én maradok. Építem az életem több mint másfél évtizede. Nem mondom, hogy nincs másik ország ahol esetleg elélnék, de ott se jobb a gazdasági helyzet. Viszont nincsenek ott a barátaim, a 4 évszak, nincs az, hogy hazatérek, akármerre utaztam. Nem gondolom hogy többedmagammal, akik itthon építjük az életünk, és alakítjuk a környezetünk bolondok lennénk. Tény nem éhezünk. Tény úgy gondoljuk, az, hogy hol élünk egyszerű választás kérdése. Nyitottak a határok, aki meg se tud nyikkanni egy nyelven se, annak bárhol nehéz ha pl szellemi munkája van, hiszen muszáj az új infókat követni, és nem lesz egyből minden magyarul. De itt szeretünk. Mert itt is azt tesszük már, amit szeretünk. Mert ezért küzdöttünk, ezért éltünk többedmagunkkal, vagy a felmenőinkkel, ezért voltunk minden az elején csak akasztott ember nem, ezért tanultunk, és úgy terveztük, hogy ahogy segítettek eddig generációk és barátok egymásnak, mi is megtesszük majd. Mert kell a nagymama, és mi is neki, mert kell a nagynéni, és mi is nekik, mert kellenek a barátok, és mi is nekik. Mert jó belenézni bárhol a világba aztán hazatérni, és itthon lenni. És jó szebbé tenni a környezetünk, kertet gondozni, vagy csak magunk előtt a kis parkocskát, ha lakás, jó látni, hogy a 20 éve ismert osztálytárs is babakocsit tologat már, és hazajött. Jó látni az időseket, a gyerekeket, hogy szépül a város, jó látni, hogy kitalált valaki valamit, és menni segíteni csinálni. Mert vagyunk páran akik nem megyünk. nem adjuk az otthonunk. ez a miénk! Inkább változtatunk, hogy ami nem jó jobb legyen. Itt és itthon. És rendületlen reménykedünk, hogy egyszer csak azok lesznek többen akik cselekednek, és nem azok akik kárognak. Mert hogy hol élünk az csak választás kérdése kéne legyen, sose kényszer.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: