Elindult totálisan a suli, lecke, programok, minden. Reggel ébredés, gyors öltözés, reggeli, fogmosás, és nyomás. De iszonyú nehéz reggel kelni. Pedig háromnegyed hétkor kelünk csak. De nekem ez is olyan nehéz, hogy így csütörtök délutánra már az ébrenlét maga is külön erőfeszítést igényel.
De mindent elintéztünk a héten, zenesuli, úszás, mindenhol aláírtunk, befizettünk, sorban álltunk.. megvettük a plusz cuccokat amiket ide oda kellett, most már csak mindenhova el kell menni mindig időre. No meg tanulni.
Futni nem voltam, viszont nagy lelkesen gyalog mentem a fiamért a suliba. 35-40 perc masszív emelkedőn felfele, tempósan. Nem is olyan rossz sport. Meló viszont van, meg némi kómázás a rövid szünetekben.
És közben érlelődik az agyamban, hogy nekivágok, megint 4 kilónak. Kitűzni a következő 3 hetet, és hajrá. A futáson októberben jobb lenne még egy kicsit könnyebben részt venni. Még egy kis fittség rám fér. De valahogy kéne délelőtt aludni még… hiába fekszem le korábban, az semmit se ér, ugyanolyan fáradt vagyok. Pedig ez az egyik legnagyobb ellensége a jó kondinak állítólag, az alváshiány, vagy ha nem elég pihent az ember. Már pedig ez a pihenés dolog nem nagyon fog menni, sajna az tuti . Még egy darabig biztos nem.
De valahogy majd csak belerázódok. Ma pl egyből első héten sikerült ütköznie a melónak meg a családnak. De a fiam remekül elvolt a kisbarátjáéknál, mikor morogtam, hogy a fene ezt eltoltam, anyukája odaugrott, és mondta, ugyan ne szervezkedjek, ő hazaviszi, én meg mikor végeztem érte megyek. És így is volt. Csak az lett a gond, hogy robbantsuk szét a fiúkat. Azért még nincs péntek, van lecke holnapra.
De azért az egész nap jövés menésből áll. Reggel menni, délben egyikért, délután másikért.. és akkor a zenesuli, még csak jövőhéten kezdődik… És ismét reggel korán kelni… Gyilkos ez a reggel 8 as sulikezdés.
No leckeírás: valami rohamtól vezérelve, tettem vesszőt egy gombába írt számok közé… a fiam felháborodott, hogy minek tettem vesszőt, nem kért a tanítónéni nem szoktak. Mondtam kiradírozom.. de nem sikerült tökéletesen. Persze reklamál, hogy nem jó még látszik. Mire én: annyira biztos nem fogja megnézni a tanítónéni, az már alig látszik. Mire a gyerek: dehogynem! mert felveszi a szemüvegét és avval látja, szemüveges!! 😀 😀 Azt hiszem a tanulság, hogy ha már a gyerek önállóan írja a leckét, ne kontárkodjunk bele semmiképp. Nem érdemes 🙂
Szép délutánt mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: