Összegyűlt már egy ideje a fiamnak a jutalom, de nyáron azért inkább eddig ő is a strandra szavazott… Így mentünk végül most a Természettudományi Múzeumba. Ok, mindenképp elmentünk volna előbb utóbb, de így azért nagyobbat durran, hogy valaminek az eredménye. Főleg hogy a fiam büszke rá, hogy ő maga megdolgozott érte, hogy megyünk. Bár megyünk még majd, az tuti. Most nyáron elosztottuk két darabra, Nyár elején elszaladtam velük megnéztük az időszakos dinócsontokat, most a végén pedig családdal az állandó kiállításokat.
Már odaúton meséltek végig az apjuknak, hogy És ott lesz a nagy bálna csontváz apa meglátod a fejed felett, hatalmas. És a lábunk
alatt amott, mint a tenger..Szóval sima út volt. Se nem volt kivételesen nehéz indulni, se semmi extra. Ezen még mindig el vagyok képedve, mentünk és kész. A kisboltban bedobtunk pár mézesmacit meg croissant-t, mert fogalmam sincs ott hogy lehet kajához jutni ha hirtelen kéne, és éhesek lennének. Aztán irány a múzeum. Elmentünk egész a főbejárathoz, Vasárnap délután tuti van parkolóhely alapon. Volt. Szerintem elhasználtuk két évre előre az utiszerencsénk evvel a varsárnappal, olyan simán ment.
Odaértünk, bementünk, mivel nagy szél volt inkább lemondtunk most a parkról. De aki nem ekkora szélben stb megy ne tegye, nagyon szép lett, múltkor bejártuk, a múzeum előtt pl meg lehet nézni mindenféle kőzetfajtát nyersen. Márvány, gránit, mészkő, minden. Ismertek, és kevésbé ismert fajták egyaránt nagy tömbökben feltáblázva. Érdemes végigböngészni. Ha valaki építkezik, és szép kőburkolatokat akar, extrán, itt minden látszik miből lesz aztán majd az anyag, ami csiszolva persze kicsit más, de így tuti senkit nem vernek át ha tudja mit kell kapjon.
Bemenve jött a meglepi, habár én kiírva sehol se láttam, de volt családi jegy. Hoppá! Ez meglepett. Múltkor ugye egyedül mentem velük, ez így nem derült ki. Így Sokkal kevesebb lett. Ok még vettünk két fotójegyet is, hogy fényképezhessünk jó sokat. Persze miután felragasztottam a telóra a fotójegyet derült ki, hogy valamelyik zsebördög telefotózta megint a memóriám, illetve valószínűleg a kirakósjátékhoz is töltöttek le képeket… így meg se bírtam nyitni a galériát, vagy a fényképezőt… Kikattant a teló, hogy kevés a memória: kérjük töröljön! ahhhaaa…. de hogy töröljek, ha semmit se enged megnyitni??? Ezen máskor is elszoktam szórakozni, de azért kerülőutakon szokott sikerülni. Most egyik verzió se működött persze..sehogy se jutottam be a galériába, hogy pár képet letöröljek… Így végül a fene egye meg és úgyis fenn van a google fiókban mert automatikusan feltölti a teló, az egész memóriát letöröltem. Töküresre. És innentől indulhatott a múzeumozás részemről is. Na hja, csak kicsit vagyok kütyümániás.. egész picit….
Persze míg én kütyüztem, a gyerekek már nézelődtek körbejártak lent amit lehet, rám meg legyintettek, majd megyek. Azért a fenti kiállításokra már együtt mentünk. Rendes családom van, megvárták míg rendbe teszem a telót meg a lelkibékém, hogy megint nem szólt senki hogy teletöltötték…
A múzeumban a kislányom meg egyszer csak extra izgatott lett, rohant kézen fogott minket, és anya!! seggeket találtam!! seggeket találtam!! felkiáltással húzott magával… Így tudtam meg, hogy a természettudományi múzeumban is vannak seggek. Próbáltam rábeszélni, hogy hát ezt azért nem hiszem, meg kivenni, hogy érti pontosan. De ragaszkodott hozzá, hogy így, seggek, nézzem meg. Végül a képen látható látvány fogadott, a kislányom pedig közölte: látod anya kettő is van. nézd seggek , tadamm! Azért felolvastam hogy ez a föld legnagyobb magtermése, a maldív dió, egy pálmatermés. De ténylegesen úgy néznek ki, mint a fenekek, az tény. Elég viccesek.
Azért itt már kicsit nézelődtem, de csak mégjobban vigyorogtak a műzeumőrök. Tuti már sok gyerek eljátszotta ugyanezt. Azért visszatereltük őket még a dínókhoz. Ahol a fiam állapította meg a magyar ásatás képeit elnézve, hogy na, oda kéne elmenni, ő biza ásna ott szorgosan, és most azonnal beállna csontokat keresni. Hát még mindig nem döntötte el, hogy dínókutató, vagy transzformerszszerelő akar e lenni.Nem épp két rokonszakma, de egyenlőre avval rendezem le, ok fiam, tanulni kell, az a tuti.. Persze a végén lehet pék lesz mondjuk. por ott is van .. csak lisztből.
Végül csak kijöttünk valahogy, nehéz menet volt rávenni őket, azt hiszem kb odaköltöztek volna legalább egy hétre. A múzeumi őrök 
nagyon jól viselték kissé szétszórt családunkat, meg a gyerekek pörgését. Legalábbis remélem ezért mosolyogtak annyit. Főleg az volt a nagy vigyor tárgya, hogy minden eldugott sarkot kiszúrtak a gyerekek, minden kirakót kiraktak… habár a kisebbem még elég alternatív módon értelmezte egy két helyen a kirakóst… színek és méret szerint csoportosította az őscsigáspolip famásának darabjait.. Minden mögé bementek, minden interaktív dolgot észrevettek, minden zugot kiszúrtak. Így külön elmentünk a lépcsőalatti csontvázhoz is, meg utánuk bátran bebújtak mások is a rókalyukba.. Jó volt.
Ha bogarászós, felfedezős gyerek van egy családban, uccu neki, bátran ajánlom a múzeumot. Rengeteg dolog kipróbálható, egy csomó dolgo ugyanúgy érdekes felnőtteknek is, mint a gyerekeknek. Szuperül összerakott kiállítások, kicsi hely, de jól felépített. Azóta ki is néztem, hogy pár év múlva irány a British Museum természettudományi része.. Bár szerintem a pestit se lehet megunni. Gyerekkoromban is jó volt, most meg még jobb. Szóval ide is tuti jópárszor még visszamegyünk.
Szép délutánt mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: