Lendületgyűjtés

 Miután a tegnapi meg mostanában pár nap kudarcba fulladt, főleg sport tekintetében  ma erősen gyúrok reggel óta lelkileg hogy gogogo!!! Közben persze pizzát eszem, meggyes sört iszom hozzá, ill most du pedig chipset ettem, és kvt iszom . Végre kv!

Még egy óra, és lehet menni kocogni. Leülepszik a kaja. Mostanában a kaják összevissza mentek, még éjjel is ettem sokszor. Az hogy visszaszedtem jelentős izmot, viszont biztos, mert a súlytartás kb stimmel. De neki kéne lendülni még mondjuk 3 kilónak. Könnyebb lenne a futás októberben. A “gond” az, hogy  így is lefutom, felpróbáltam  a másik gatyám is, a csizmához valót, abba is kényelmesen beleférek, nem hurkásodom ki, sőt. Csípőben combban már nagyon úgyse fogyok, mindig ez az a szint, ahol egyszer csak marhára megelégedek magammal, jó ez így is alapon.

De igazából ott van, hogy kéne még lendület. Ne én húzzam le majd a futóscsapatot a maratonváltón. Meg mi lesz ha idén is meleg lesz mint jövőre? Nem kéne ott a full aszfalton vánszorogni… futni kéne.

No meg még egy fő érv: télen úgyis lesznek leeresztések. Ha kicsit még lejjebb megyek, akkor tudom, hogy idáig nyugodtan visszajöhet, mit számít, jó vagyok így is. Kondi megvan, mérleg letojva.

Egyenlőre az a főbaj, hogy jól elvagyok, leültem a langyosvízben, eszem iszom, dőzsölök, elvagyok… Tornázni kéne azt hiszem. Ezt tán már reggel írtam.  De dvdkre tuti nem nyomom, azokat meguntam,  kölcsön is ígértem az összeset, a héten át is dobom.

Egyébiránt meg gondolkodom, hogy címet váltok, meg kicsit témát. A kísérlet működött, ha csinálja az ember, gyors és tartós súlyvesztés érhető el. Szóval most már jöhet bármi más. Lehetne mondjuk Semmiségek a cím 🙂 Aztán jön ami csak eszembe jut. Bármiről bármi. Kiélni a gondolatrohamokat írásban.

Na erre még asszem alszom párat. Elsőre inkább mégiscsak lendületet kéne találni a következő pár kilóhoz. És tornázni kéne. Meg venni egy új billentyűzetet, mert ezen tönkrement az á betű… marha nehéz így gépelni, amit ugye eleve nem is nagyon tudok, nem kell még az extra nehezítő tényező.

No futásra fel! Remélem ma nem adom fel hamar… igaz tele a hasam, de így kihívás.  Egyébként a napjaim mostanában abszolút a képek mottói alapján telnek el. Belegondolva, lehet nemcsak azért nem voltam sose semmilyen sportban csapattag mert nem vagyok túl ügyes,  hanem az is közrejátszhatott, hogy hirtelen felfutás után, hamar ismét magamévá tettem mindig a Garfieldi filozófiát. Így azért nyílván kevésbé népszerű az ember bármiylen tesiórán. Még jó hogy kinőttem a kötelező tesiből. Kocogni meg egyedül is lehet. Így ha bármikor kitör rajtam a Garfield életérzés, nem teszek senkinek keresztbe, max én pihenek egy nagyobbat:)

Szép délutánt mindenkinek!