Mert futni jó. Kocogni pláne. Bogarakat nyelni, meg vakarászni a szemünkből már nem annyira. Bár engem inkább szemtájékon találnak meg. Biztos túl nagy a szemem, vagy ha nem is, annyira erőlködöm a kilóméterkoptatás közben, hogy kidüllednek a helyükről. Bár útközben még senki nem szólt hogy fura lennék, de fene tudja min vigyorognak a környék kisgyerekei annyira mikor lelkesen integetnek ilyenkor.
Mindenesetre legyűrtem 9 kmet, még világosban, telehassal, megküzdve a bogarakkal. Pedig nem vagyok egy nagy sebesség, de kb úgy éreztem magam, mint mikor villám mcqueen beleszáguld egy durvább rovarfelhőbe. Főleg lejtőn lefelé volt az a pont, amikor ránéztem a mellkasomra, és konstatáltam, hogy egész takaros kis rovargyűjteményt szedtem össze a piros pólómra. Mehetnék a természettudományi múzeumba tárlónak, csak fel kéne címkézni a latin nevekkel. Persze egy laza mozdulattal lesöpörtem, aztán következő lejtőn gyűjtöttem újakat. Mindeközben minden nagyobb lendületnél leszűrtem, hogy szemüveg kéne. Az a sima fehér védőszemüveg. Lehúzható fedőrétegekkel mint a motorosoknak. Az lenne az álom.
Ma a kutyák elkerültek, ismerős sok volt, egész jól befutottam a környéket. De szerezni kell egy védőszemüveget.
Jóéjt mára mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: