Ma “drámázós” napom volt. Kicsit besokalltam egy “barát” mantrázásától. csak mondja, csak mondja csak mondja.. 2 éve… Elég csúnyán elküldtem a fenébe végül. Persze nem értette meg, de már letojom. De elmegy a kedvem az élettől is a szövegelésétől már úgy unom.
Futni meg pláne nincs kedvem, felöltöztem, és itthon maradtam. Nem megyek, letojom. majd holnap. pedig a vihar is elkerült minket, de besötétedett. persze időben se tudtam indulni, mert amint rajtam volt a futósruha, csörgött egyből a telefon, aztán jött anyám, aztán megint teló… végül sötétben a fenének van kedve futni. Régen szerettem ilyenkor, de már nem. fáradt vagyok hozzá, alváshiányos, nem tudok éjjel menni, mert kora reggel úgyis feltülkölnek a gyerekek, ha kell ha nem. Így ma nem megyek és kész.
Ez ilyen kifogáskereső bejegyzés.
Kajában ettem tepertőkrémes zsemlét, pulykahúst salátával, meg némi sárgadinnyét. kb ennyit. Ennyire emlékszem. Kvt ma nem ittam, ahhoz se volt kedvem.
Remélem ha véget vetek ennek a vérszívásnak, akkor tán jobb lesz.
Le a vérszívókkal!!
hát reméljük ma jobb nap lesz. a tegnapi kicsit megfeküdte a gyomrom
Vannak ilyen napok, a mai már jobb lesz! 😉