12. egy hosszú nap

És most van vége. Persze éjjel már csak beszélgettünk, meséltük a napunk.  No meg eleve beletettem még egy esti futást a napba, bő 10 kmet, este 10 után értem haza, 650 kcal lement vele.

No hogy evvel mire mentem ma tényleg nem tudom. Fogalmam sincs hány kcalt ettem. Ennyi futás kb a két bajor croissant kalóriája lehetett. Úgy tippre.

a mai menü:

reggeli gumicukor: ezt még tudom, 110 kcal, mint írtam

tízórai, egy negyed sonkás teljes kiőrlésű zsemle, a fiam maradéka, ez lehetett vagy 80 kcal max.

ebéd egy bajor croissant

uzsonna egy bajor croissant

vacsi meg 2 minisajtoskrumplispogi, ez meg a lányom maradéka. Ma ilyen konyhamalac nap volt.

És félnap úton voltunk, elmentünk a dínókiállításra a természettudományi múzeumba. Én ismét rájöttem, hogy Pest csak így jó, hogy beugrani, aztán hazajönni a “faluba”. De beugrani néha nagyon is jó. Szóval azt hiszem elmegyünk a fűvészkertbe is még nyáron. Megy ez nekem. Csak szabadnap kell majd hozzá. Mármint nekem, most is a férjem egy túlórás napját csavarogtuk el. Az én túlórásaim, meg ő csavarogja 🙂 a közös napokon meg naná, hogy strandot tervezünk megint. Illetve most hétvégén kertipartit, wurslit, aztán lesz ami lesz. Szóval a lényege, nem hiszem hogy viszem majd a mérleget, így  nem fogom tudni pontosan mennyi az annyi. Bár a kertipartin akár mérhetem is majd, legalább megalapozom a viccelődős hangulatot:)

De addig még előttem a holnap, ma tök jó volt, simán fel tudtam venni egyik kedvenc nyári cuccom. Asszem a gatyám is megvarratom hétvégén, gyanús, hogy újra be bírom majd gombolni a kisebbet is . Bár totál úgy tűnik mintha centire se változnék, de határozottan jön vissza a kondim. Ezt a mai nap bebizonyította. a centik meg majd kiderülnek, de innentől nem is érdekes annyira, hogy a mai csavargás után, este simán futottam bő 10 kmet.

És ma nagyon jólesett a futás, az volt előttem, hogy hajrá, tavaly is megvolt a 16, idén is meglesz, ez a bő 10 es jó kezdet. És idén csak úgy nyugisan lekocogom. Ez a terv, majd meglátjuk mi lesz belőle. Ma pedig mindig volt egy szakasz, ahol belefutottam a naplementébe. fák kétoldalt emelkedő és  felhősávok a napnyugtában… némileg elrontották az öszképet a kivilágítatlan bicajosok, de már megtanultam, hogy szürkületben szigorúan csak a padkán szabad futni, sose az úton. A túlélés záloga, és a padkán csak a sünökre kell figyelni, rá ne lépjen az ember mikor épp inalnak valamerre.

Hát ez volt a 12. napom a kondivisszaszerzésben. szép álmokat mindenkinek!