No, csak meglett a mai első sport. ami ugyan lehet hogy az utolsó is, de legalább két lattét tutira lefutottam. Hoppá, bocsánat: lekocogtam 🙂 Az egész nem is olyan rossz, tekintve hogy még csak egy lattét ittam:) most a két szendvicset, és a paprikát feledje jótékony homály..
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy valamennyire mindig is mozogtam. Hogy mit az változó, szóval nem csak úgy hirtelen felindulásból kocogtam le a 9 kmet. Tehát nem erőltettem magam túl, visszavettem a tempóból a távért, kivettem az extra emelkedőt, maradt a harmada felfele, a harmada lefele a harmada síkterep verzió. Szóval most a táv inkább cél és az átmozgatás, egy laza lelkülettel le van tojva a teljesítmény része. Különben is, hova teljesítményelnék fájós térddel…
Hát így lett a mai sport java.. szép időben, vonuló felhők alatt, ha mázlim van több volt az árnyék mint az erős fény, és nem sült túl sok csík rám. Mert ha már a kondiban haladnék, hátha nem rontom el a mellékhatást se, és javul a vizuális környezeti hatásom is:)
A kalóriát nem magamtól találtam ki, viszem a telefont, , amin egy futósapp számolja a kmeket, és követi a GPS az utat, ha eltévednék a saját környékünkön esetleg. Persze a km az könnyen követhető, már sok sok éve lemérve, a kalória pedig már belőve, hogy rám nézve helyesen számolja. Súlyt meg fölösleges nézni, előtte utána félliter víz, közvetlen hatás tuti nincs..
A futásnak álcázott kocogás, emelkedőn fujtatás közben persze, agyalok.. most pl az jutott eszembe, hogy mennyivel egyszerűbb hegyitúra közben kondit szerezni. Ott kevésbé jut az ember eszébe kajálni, pl , részint mert megy folyamatosan, részint mert bámulja a csodálatos tájat, részint mert én pl iszonyú lusta vagyok cipelni bárminemű plusz súlyt. És ez vonatkozik a hátizsákban elhelyezkedő kajára is… Aztán beugrott, hogy most meg ahhoz vagyok lusta, hogy bárminemű túrát leszervezzek, nem röhögtessem már ki magam, a nyöszörgéssel, és hogy hoppá, nincs otthon vegyeszöldség irány a bolt!! No meg apáknapja, Szóval gyerekekkel irány a bolt, meglepit szerezni:) Aztán fejben a másnapi kaja “nagy” terve.. ilyen mazochista módon.. időm most van, majd max próbálok nem zabálni belőle, derelyét kéne gyúrni, olyan igazi szilvalekvárosat. B verziónak ott a riskóh… Mert a kísérlet része az is, hogy tényleg igaz e, hogy a szervezet emlékszik, és tényleg nem a kaja milyenségén múlik elsősorban a dolog nálam. Van állítólag egy ilyen típus is. De azért veszek zöldséget:) Csak mert finom:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: