<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mindennapi böszmeségek</provider_name><provider_url>https://akiserlet.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szilvia</author_name><author_url>https://akiserlet.cafeblog.hu/author/keleszilvigmail-com/</author_url><title>Nagylépés a kisboltba..</title><html>Mégegy lépés az önállóság útján. Amikor az ember már zombi a szülői létben, és úgy érzi, hogy újra és újra, ugyanaz, és épp verkli van, mindig jön valmi kis nagyobb lépcsőfok. És ez annyira jó!

Ma pl, szombat, suli, 3 óra, reggel menés, tanulás, hazajövés. Persze suli után egy is játék.. aztán nyomás haza.. ééésss.... itthon pedig némi kaja után kitalálta a nagyobbam (hehe nagyobb.. 7 éves múlt csak..) , hogy akkor ő vesz magának a kisboltban rágót. No mire a kicsi (5 múlt), egyből mint jó tesó, ő is, ő is.. van pénze.. megy. Nem kell valami nagy pénzre gondolni, párszáz forint.

&lt;a href=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/kisbolt.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-thumbnail wp-image-653&quot; src=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/kisbolt-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Szerencsére olyan környéken lakunk, hol kisbolt nagybolt, kertváros, nyugi, az emberek köszönnek egymásnak, segítenek, stb. Ilyen hibrid környék. Egy pici lakótelep, aminek a szélén vagyunk, körbe, meg benne fák, virágok, gondozott parkok, körbe kertesházak. Olyan kis nyugi környék, van itt minden. Iskola ovoda, orvos.. Már a kisebbeket is ki tudják engedni az emberek, emrt mindenkinek van pár ismerőse, mivel szóbaállnak egymással az emberek (legalábbis a többség). Így természetesen a boltosok is ismerik a gyerekeket. A csoport is segít szocializálni őket, tanítja az apróságokat, hogy lehet önállósodni.

Megszámoltuk hát a pénzt. Illetve csak ellenőriztem, jól számolta e meg a fiam. Már kezdi átlátni ezres körben mi mennyi, hányszoros, stb rendesen. És nekiindultak. Hihetetlen!! Nagyon jófejek voltak. Vitték a tárcájukat, és hazajöttek egy kis csomaggal. Benne a számla, ezt már rég megtanulták, hogy mindig elhozzuk. A kicsi most volt egyedül nélkülünk. De egy úton se kell átmenni, rengetegszer jártunk arra, és vigyáznak egymásra. És hoztak nekünk is meglepit:D

Most el vagyok ámulva, hogy itt tartunk, mennyire ügyesek. Ok tudom, másnak ez semmi, de nekem kezdő szülőnek nagy dolog. És én is így kicsinek mentem a tesómmal, és örökre megmaradt. Most büszke vagyok mint a fene.

Hát ez ilyen ömlengős poszt lett. De nagy lépés az önállóság felé, hogy  ketten is el tudtak menni, és ügyesen megegyeztek mit vesznek, szépen együtt visszajöttek, hoztak számlát, itthon mondta a fiam mennyi pénzük maradt. Nő az aprónép :)

&lt;a href=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/tesók.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-654&quot; src=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/tesók.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;443&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Hát ennyi mára. A nehézségek néha beérnek egy egy ilyen mozzanatban. Utána pedig vissza a túlélőüzemmódba.

Szép hétvégét mindenkinek!</html><type>rich</type></oembed>