1.0Mindennapi böszmeségekhttps://akiserlet.cafeblog.huSzilviahttps://akiserlet.cafeblog.hu/author/keleszilvigmail-com/Megvan. Megvettük. Családi dráma nélkül. Hónapokig "dolgoztunk" rajta, hogy a nagymama ne vegye személyes sértésnek. Sikerült!! A zongoratanárnő türelmét pedig nem is tudjuk hogy megköszönni . A gyerekek meg boldogok, hogy itthon is van végre hangszer. Hát még én :) Azt hiszem most már megszervezem, hogy visszamehessek kórusba. Felnyalábolom az aktuális repertoar kottáit, és hajrá :) Karácsonykor már bőven énekelhetek. <a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/pianino1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-640" src="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/10/pianino1-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a> Persze szállításkor volt gikszer, mert miért ne.  Nagyon igyekeztem megszervezni. Kb pillanataim voltak a dologra. Amikor felhívtam a hangolót, hogy szállítás is kéne, Mondta, lebeszéli a szállítókkal, mikor járnak erre... majd negyedórával később közölte, hogy aznap!!! :O :D hát sírvaröhögős... persze nem értem el a régi tulajt... aztán elértem, de nem tudott épp beszélni... közben felhívtam a szállítókat, hogy hát ok hogy ma, de nem jó, mikor járnak erre legközelebb... Kiderült másnap kettő körül megint jönnek. Címcsere, , megkérdeztem az árat, lebeszéltem a régi tulajjal, és hadd szóljon... Aztán másnap Fél egykor csörög a telefon,hogy ott állnak a hangszerrel a ház előtt! :O  öööö... én meg a fiammal még a suliudvaron, kicsit arrébb.... de azért közöltem, 10 perc múlva ott vagyok... Utána pedig megkértem egy ismerős anyukát, gyorsan dobjon haza, a másikat meg, vigyázzon a gyerekekre, így ott vagyunk. Na ezen a ponton derült ki, hogy csak egyik anyuka van kocsival, de nincs nála forgalmi, mert az apósa zsebében maradt... ááááá. szóval először hozzájuk, aztán hozzánk... na ott álltunk a kocsinál, akkor bevillant, hogy nohát!! mát azért nem vagyok otthon, mert másfél órával hamarabb jöttek, és a férjem még otthon van. Úgyhogy Vissza az egész, férj felhív telefonon, és bingó. Persze, hogy be se csengettek a szállítók. Szállítókat újra felhívtam, mondtam becsengetni, otthon van a férjem, és földszint . Na ennek nagyon megörültek. Szerencsére a kpt otthon készítettem ki, így avval se volt gond. Mire hazaértünk ott várt minket a zongora. Amennyire én hallom így , annyira nincs elhangolódva, bár van rajta egy két hibás billentyű. De majd a hangoló, aki zongorajavító is "megszakérti". Remélhetőleg jövőhéten már felhangolt hangszer lesz, illetve a javítanivaló is meglesz rajta. Nagymama pedig jól vette, hogy most már nem csak nála fog gyakorolni az unoka. Mivel ő ráült a régi hangszeremre, nagyon nem volt más megoldás ha zenélni akarunk, venni kellett. Ha nincs rendszeres gyakorlási lehetőség, akkor minek a zenesuli. Márpedig a nagymama jön,megy, csak akkor nagyi, ha kedve van. Ez meg ugyan nagyiskodni elég, de a zenetanuláshoz kevés.. Hiába ragaszkodik hozzá, hogy  de ott gyakoroljanak majd a gyerekek. Ha nincs otthon, akkor nem tudnak ott. Ennyire egyszerű. De végül a szeptember elhozta a fordulópontot. Jó döntés volt, hogy adjuk meg az éveleji első hónapot, hogy megeméssze. Első hónapban egyből eltűnt 2 hétre... így egyszerű volt végül ez a része. Végemaradt a sírás rívásnak. Rájött, nem használ az érzelmi zsarolás, nem hiszünk több ígérgetésnek, és ennyi volt. Persze továbbra is fog ott is gyakorolni a fiam, csak így már én is oda tudok ülni végre pl darabot tanulni. Meg ha átmenni nincs idő, vagy lehetőség is simán megoldott a gyakorlás. A lényeg, beköltözött a pianínó a lakásba. Kicsit öreg, kicsit "betegecske" de majd meggyógyítjuk. A gyereke már most imádják. És én is. Szép hétvégét mindenkinek!rich