<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mindennapi böszmeségek</provider_name><provider_url>https://akiserlet.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szilvia</author_name><author_url>https://akiserlet.cafeblog.hu/author/keleszilvigmail-com/</author_url><title>Leckeírás</title><html>És visszaérkeztünk a kezdetekhez:) Pár tanítón átverekedte magát a fiam, no meg a család is, míg  így második elejére visszakaptuk a saját gyerekünk.
Ismét írja a leckét, ismét nem kell mellette ülni. Ok noszogatni kell, de ennyi. Kérdez ha akar, válaszolunk, de alapvetően csinálja. És jól .

Azokat a hónapokat meg szívem szerint eltüntetném, amikor volt egy olyan tanitónénije, aki avval mosta az agyát, hogy de anyukád, ott kell melletted üljön, csak úgy jó. Nekem is mondta, hogy de ő is ott ül még a 4. es gyereke mellett is, nem hagyhatom hogy az elsős fiam egyedül írja a leckét. Igenis ott kell ülni. Aztán vigyorogva közölte: hja de maga nem nagyon tud, mert dolgozik... Na köszönöm...

Még szerencse hogy szabad suliválasztás van. Illetve akár sulin belül is lehet osztályt váltani. No meg van tanár, igazgató, aki a gyerek érdekeit nézi, és nem a szülőkkel foglalkozik. Azért nehéz pár hónap volt, ebből visszalendíteni a fiam. Megküzdöttünk, a tanítónénije is, mi is itthon. És kijelenthetem sikerült!  az iskolában kicsit hamarabb jelentkezett, de most már itthon is. Ok vannak lázadások, de végre vannak ezek  a napok (most épp harmadik egymás után) hogy mindenki szépen teszi a dolgát, és az átnézzem kérdésre is az a válasz, ne anya, én átnéztem. délután pedig csillagot kap rá, arra amit tökegyedül csinált.

Sőt, tegnap a zongoraleckére is csak annyit kérdezett, hogy az almás gyakorlat után, ugye megeheti az almát? :) Hiába no, a &lt;a href=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/mutsu-alma.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignright size-full wp-image-591&quot; src=&quot;https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/mutsu-alma.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;219&quot; height=&quot;228&quot; /&gt;&lt;/a&gt;gyakorlatias szemlélet öröklődik . De úgy tűnik kezd megszűnni az alkudozás, hogy de miből mennyit, stb. Bár ez igazából eddig se a zongorára volt jellemző, azt valahogy jobban csipi mint a suliban a monotóniát.

Állandósítani kéne ezt a lendületét egész évre:) Sőt! Jövőre át kéne adni a kicsinek is belőle. Lehet hogy lusta szülő vagyok, De az tuti, hogy önállóságban így nagyot lépnek előre. A suliba meg úgyse járhatok helyettük.</html><type>rich</type></oembed>