1.0Mindennapi böszmeségekhttps://akiserlet.cafeblog.huSzilviahttps://akiserlet.cafeblog.hu/author/keleszilvigmail-com/<p><a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/felhőmegy1.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-507" src="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/felhőmegy1-224x300.jpg" alt="" width="224" height="300" /></a>Még nincs vége a napnak, így óvatosan írom ezeket a sorokat.. fene tudja mi jön még. Pl nem tudom, lesz e ma munkám végül vagy nem. Igaz, lehet jobban jár mindenki ha ma nem dolgozom külön. Elég a család háttértámogatása mára.</p> <p>Tehát reggel. Itt is leszakadt az ég, már éjszaka. A legdurvább része pedig reggel negyed 8 és háromnegyed 9 között volt. Mikor máskor, amikor az egész város suliba, munkába, oviba, bárhová indul. Persze mi ekkorra már túl voltunk az első "sokkon" idehaza.</p> <p><strong>1: a sim ügy:</strong></p> <p>Hát persze, hogy a kislányom kelt a legkorábban. Hát persze, hogy ellépett a telefonommal... Eddig csak a szokásos. Szerencsére szól pár szundi lenyomása után, hogy ébredjek. De ma nem. Ma arra keltem, hogy valami koppan mellettem az ágyon, aztán pedig csak a dobogást halottam, ahogy a zsebördög elinal. nézem a telót, vajh, miért adta csak úgy vissza. És akkor láttam döbbenten, PUK kódot kér. Na kincs ami nincs. Férjem mondá</p> <p>- Nyugi. Rajta van a simkártya tokján. -Mire én visszakérdeztem tudja e, hogy milyen öreg ez a sim már?? -Nem..- nem tudja. Hát Ez az, hogy én sem, olyan régi. Még a mobilok hőskorából való körülbelül, szerintem jócskán elmúlt 15 éves is. Bőven megért a cserére. Azóta költöztem kettőt legalább.. Hogy hol lehet  a tok... a múlt ködébe vész.</p> <p>Hát gyerek némileg letolva, bár annyira nem kellett, mert sűrűn kért bocsánatot. Mondtuk ezt most miért?? Eddig mindig idehozta ha kellett a pin, azt megbeszéltük nem írogatja, be is tartotta. Mondta:- leesett, és visszakapcsolta, és egyedül akarta...- De miből gondolta hogy a kódot amit sose mondtam el tudja?? Most már mindegy.</p> <p>Közben persze a szokásos reggeli rutin, öltözés, fogmosás, gyors tízóraigyártás a nagyobbnak, péntek révén lovaglós cucc összeszedése a kicsinek. És mivel ekkora eső volt, mindent vízbiztossá tenni csomagolással. Minden fázis között egy próbálkozás a közben  megtalált puk kóddal. Vagyis én azt hittem azt találtam meg. Mert megvan az eredeti szerződésem stb. Persze később kiderült, nem a<a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/sim_kartyak.jpg"><img class="alignright size-thumbnail wp-image-508" src="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/sim_kartyak-150x150.jpg" alt="" width="150" height="150" /></a> jó kártyát találtam meg, hanem azét a simkártyáét, ami a fene tudja hol van, de egyszer nagyon gyorsan kellett készüléket cserélnem, és csak berohantam egy boltba, vettem egy olcsó dominósat, és rohantam tovább... Így minden próbálkozás sikertelen volt. Viszont a puk keresése közben a papírok közt megtaláltam végre a gyerekek oltási kiskönyvét, amit már másfél éve kér rajtam a gyerekdoki, a védőnő, és bő egy éve már a suli is.. hiába minden rosszban van valami jó :)</p> <p>Végül elindultunk, megállapítva, hogy ebből nem lesz úgyse semmi, elevezni a viharban a sulihoz ovihoz, én pedig majd beugrom ha kinyit a telefonoshoz. Így is lett, A viharon áttörve, kb 3 méteres max látótávolsággal, és folyóvá vált utakon elkocsikáztunk a suliig: ott a nagyobb ki. Utána az oviig, ott a kisebb ki. Aztán itthon megállapítottam, hogy egy darabig, még telefonon elérhetetlen leszek, mert  túl korán van,<a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/2014/08/23/iskolakezdes-miert-reggel-8/"> csak a suli kezdődik nyolckor</a>, a telefonos cégnek van annyi esze , hogy kilenckor nyitnak. Végül átbattyogtam a szomszédba, addigra csillapodott az eső is szerencsére, kivártam a sort, ahol is közölték, hja, ez a fajta teló el se fogadja a pukkot, így kártya ki, át másik telóba... majd ezen a ponton derült ki, hogy eleve rossz pukkal próbálkoztunk.. rendszerben megnézte az ügyintéző, és voilá! működik. Mindeközben megállapítottuk, hogy olyan öreg a sim, csoda hogy működik, csere kell.</p> <p>Ezután mint aki jólvégezte dolgát megköszöntem, kifizettem még egy számlát, ha már ott vagyok, legalább jövőhéten nem kell menni, És elindultam vásárolni.</p> <p><strong>2: a pizsama ügy</strong></p> <p>Boltba be, boltból ki, hazamenni, megmutatni, nézd a kisebbnek, pizsama...Na mint Móricka azt elképzelte. Már kinéztem ezt a pizsamát, hogy na ezt tuti felveszi, minden kívánalomnak megfelel, puha, ciklámen, monster highos, megvitattam a tesóval, hogy na ez jó lesz? Hja. Csak nem volt nálam pénz. Ezért mentem vissza tegnap. Amikor is vettem végül egy kabátot a nagyobbnak, mert megláttam egy utolsó darabot, pont méretben, a fene fog tovább kabátot keresgélni akkor. És evvel a lendülettel elfelejtettem hogy pizsamáért mentem.</p> <p>Ezért mentem vissza ma is. Elsőre.. Megnéztem a méretet, még megvolt, jó volt, nem tűnt hibásnak. Kifizettem, hazahoztam, <a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/monster-high.jpg"><img class="alignright size-thumbnail wp-image-509" src="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/monster-high-150x150.jpg" alt="" width="150" height="150" /></a>kibontottam, -Nézd mit találtam a tökmagnak!- És ebben a pillanatban konstatáltam, hogy az alja 3 számmal nagyobb mint a teteje. Áááááá.... Valami rettentő vicces egyén összecserélte a boltban. Én meg mivel már másodszor mentem eleve érte, csak a nyakán néztem a méretet, és simán elhoztam.</p> <p>Még szerencse, hogy elállt az eső közben. Visszacsomagoltam, előtúrtam a számlát a több havi felgyűlt közül a táskámból, ugyanis, a számlát mindenhonnan elhozom mindig. Mindig ugyanabba a fiókba teszem a táskámba. Ha pedig kell, kutatok keményen az ezer számla közt. De ez most a tetején volt a kupacnak, hamar meglett. Visszasétáltam a boltba. Azért csendesen megállapítottam, itt akarok megöregedni és meghalni a környéken, mert annyira közel van minden, hogy akár majd járókerettel is el tudok slattyogni bármiért.</p> <p>A boltban szerencsére egyből jött az ismerős pénztáros (volt szomszéd) akinél pont kifizettem. Fogta a számlát, a cuccot, és előkerítette az utolsó nadrágot, az általam eleve választott méretben, a pizsihez. Minden jó ha a vége jó, boldogan hazagyalogoltam. Most már csak a lánykámnak kell tényleg tetszen. (Kiegészítés: azóta látta, tetszett)</p> <p><a href="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/felhőkmegy2.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-510" src="https://akiserlet.cafeblog.hu/files/2014/09/felhőkmegy2-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p>Mindezek közben bevásároltam,  délután hazahoztam a sulist, végül kisütött a nap is. Kávé, nyugalom, időnként telefoncsörgés. Netes melószervezés, várakozás. Gyerekek az ismét lelkes nagymamával zenesuliban, Néma csend és béke. Csak a billentyűzet kopog.</p> <p>Mindenkinek nyugisabb napot!</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich