Ismét eltelt egy év. Mifelénk ugye így tél közepén, nem sokkal napforduló után ünnepeljük, hogy megint túléltük az évet. Tekintve az éghajlati sajátosságokat, ez szuper dolog. a télben összejönni, vidámnak lenni, gyorsabban telnek a borongós sötét napok. No meg mindenki évértékel. Ok, a többség talán.
És fogadkozik boldog, boldogtalan. Majd ez lesz, majd az lesz, ilyen cél, olyan akarás, a sok mostaztán-mégiscsak.. kötőszavas fogadalmak tömkelege repked a levegőben. Az eddig nem sikerült, de idén fog. No persze, én pl a lottón tervezem nyerni. sose tudhatom. Ha nem nyerek, max megfogadom jövőre is. Míg él az ember fogadkozhat bátran, tétje semmi.
És pont ez a gond a fogadalmakkal. Hogy semmi tétjük. Hirtelen az újévbe kiáltott szavak, naplókba írt listák. Nem haladni velük sehová, kimondtuk leírtuk, elfelejtük, eltesszük egy fiókba és ottmarad. Csak beváltatlan ígéret, ami ha eszébe jut valakinek, akkor esetleg némi kudarcélményt vetít előre. Csak az a fogadalom ér, amit kiteszünk az orrunk elé, mint Sancho Panza a szalmabálát a szamárnak, hogy haladjon előre. És végül evvel talán célhoz érhetünk.
De a legegyszerűbb talán az a módszer, hogy nem fogadunk meg semmit, hanem cselekszünk, és haladunk a céljaink, álmaink felé. Persze hazabeszélek, mivel én nem fogadkozom. Ha úgy gondolom valamit meg kéne tennem, nem kell hozzá hétfő, jó egy kedd vagy szerda is kezdetnek. Nem kell éveleje a nagy tervekhez, hiszen azokat bármikor el lehet kezdeni. Sőt nagy tervek se kellenek feltétlen , mert a kis siker is siker.
Szóval kedves olvasóim, le a fiókfogadalmakkal! Mindenki tegye meg magáért, az életéért, a szeretteiért a környezetéért, amivel úgy gondolja előrejut. Hajrá újév!!
