Eljött a tavaszi szünet. Juppi! A bónusz, egyik gyerek se kapott házi feladatot. Ami tekintve az oktatási rendszert igazából a szülővel jófejség.
De most szabadság! Kell is a töltekezés, mert messze még a június. Addig iskola.
Iskola, amit ha bárki azt hiszi diákként szívás, á fenét. Lehet hogy diákként belefutunk extra szivatásokba, de azárt csak vannak ott barátok, társasági élet, miegyéb. Na ez a része szülőként nincs. Viszont a szivatás az ömlik ugyanúgy. Időnként borzasztó. Persze a nagyobb, akivel extra érdekes szitukba futunk, már egyre ügyesebben kezeli az egészet. Ennek eredményeképp csak az extra lehetetlen sztorikat meséli el itthon, a többit max úgy, hogy és akkor ott egyből megoldotta. Büszke is vagyok rá. De csak tud olyanokat hazahozni, hogy egyből megosztok 5 Puklis posztot a facebookon. Attól kezdve, hogy nem tornázhattak gyerekek, mert szaladgáltak, ezért egész tesiórát vigyázállásban töltötték. Nem vicc! Addig, hogy a tanár karókat ír be mert aznap rossz kedve van, majd másnap kihúzatja az ellenőrzőben mégis, hogy nem érvényes, de előtte már aláírja, aláíratja…. Fene érti. Lehet addig jó, míg ezt a “logikát” nem értem.
Hát nehéz szülőnek lenni. Persze ha nem beszélgetnénk itthon, akkor könnyű lenne. De fene bele, mi beszélgetős család vagyunk. Bármiről. Mindennap. Így tudunk egymás bajáról, öröméről, sikeréről, bánatáról. Ezért örülök, hogy nincs lecke szünetre. 6 nap évközben, amikor abszolút lazulás. Mert megérdemeljük. Jöhet a húsvét, várjuk szeretettel.
Szép délutánt mindenkinek!
