Hihetetlen sok elmélkedést lehet hallani, hogy de régen biztonságosabb volt. Nem tudom az volt e. Hiszen van ahol most is az. Van ahol meg akkor se volt az. Ráadásul régen régen volt, most meg most van. A mostani gyerekek a mostani világba nőnek bele. Gyerekkoromban még telefon se volt csak nagyon keveseknek, most már mobillal szaladgál mindenki. Akkor nem volt ekkora forgalom, egyszerűen nem volt mindenkinek autója. Most sok családban több autó van, sokszor már gimi utolsó évében avval járnak suliba a diákok akár. És sorolhatnám a különbségeket.
Egy biztos, totális kontrollt se akkor,se most nem tudunk gyakorolni a következő nemzedékek felett. Már a kicsik felett se. És nem, nem minden a szülőn múlik, hiába mindenért ők a felelősek. A szülőn az útmutatás múlik, mint egy jó kertész, felméri a csemete sajátságait, és azt próbálja gyönyörű egészséges fává nevelni gondoskodással. Jó esetben legalábbis ez van.
Ahogy viszont egy fát se védhetünk meg minden viszontagságtól, úgy a gyerekeinknek is egyre több önállóság jár ahogy nőnek. És itt jönnek pontok. amíg csak arról van szó, hogy egyedül öltözik, egyedül eszik stb, az kutyafüle. Talán az első komolyabb önállósági kérdés sokszor: vághat e a késsel. De ezt még mindig a közelünkben teszik, így egyszerű. Közben pedig tanítjuk őket, hogy nem nem állunk szóba akárkivel, nem nem mászkálunk tökegyedül. Nem nem hiszünk el idegeneknek semmit. Megmutatjuk, hol vannak a biztos pontok, megtanulják használni a telefont, nem akarnak jó esetben pont akkor kísérletezni, mikor senki sincs ott, hiszen tudják, azt akkor érdemes, ha többen vagyunk, és van aki mindig észnél van. sorolhatnám napestig mennyi apróság kell ahhoz, hogy egyre önállóbbak legyenek, mi meg ne remegjünk az idegességtől, ha kicsit otthagyjuk őket. Mert pl az én tesóm simán begyújtotta a konyhát, de mivel el is tudta oltani az égő olajat, így csak egy takarítás lett belőle, és nem lakástűz. Igen, történhet baj. De ha meg tudják oldani, akkor nincs gond.
Persze mindent szépen fokozatosan. Nyilván könnyebb, ha már babakorukban, is elrohantunk egyedül wcre néha. vagy zuhanyozni. Ha totyogós korukban kirohantunk a szeméttel. Ha hagytuk őket egyedül játszani. Ha mindig tanitgatjuk őket, hogy tessék próbáld. És persze az se mindegy a környezet milyen. Más egy barátságos, sokan ismerjük egymást környéken, ahol két lépésre van kisbolt, és már suli előtti nyáron kipróbálhatják a gyerekek az önállóságot. Ahol biztonságos közel egy játszótér, ahol nincs nagy forgalom. Mert ezek a kis kimozdulós önállósági próbák is építik a magabiztosságukat.
Végül egyszer csak eljön az idő, hogy azt mondhatjuk: elszaladunk a boltba, ugye minden ok lesz? Vagy bármi más apróság eljön. Elvisszük a tesót a suliba, oviba, ugye ok lesz minden? És olyan jó, hogy igenis ok lett minden. Merni kell bízni bennük, és magunkban is, hogy jól csináltuk, jó minta voltunk, működni fog. Hogy kinek mikor jön el az idő? Van akinek 6 van akinek 10 évesen.. Ez nagyon nagyon egyéni. Nincs recept. De eljön. És jó hogy eljön. Szülőként pedig egy fontos lépés ismét lazítani a fizikai közelségen. Nem kell izgulni, a lelki megmarad. Mindig a szüleik leszünk a gyerekeinknek, ha már majd felnőttek is.
Hát önállóságra fel! Itt a jóidő, lehet kicsit gyakorolni.
