Az iskolai akció teljesen jól sikerült. Megkérdeztem a tanítónénijük, hogy megnézhetik e, ha hozok szemüveget. Persze, volt a válasz, odafigyel rájuk. Neki ez természetes!! (utána ért el a hír, hogy sok iskolában azok se nézhették meg, akiknek volt védőeszközük.. döbb… )
Tehát elkezdtem szemüveget vadászni. Persze azt kapni nem lehetett. Akkor ok, megoldjuk máshogy. Gyorsan pontosítottam, milyen szintű sugárzásvédelem kell, majd egy barátom, aki ilyen eszközökkel is dolgozik, riasztottam. És lőn: kaptunk megfelelő üvegeket, amin keresztül megnézhették a gyerekek. Persze nyilván nem 30-at, de úgy tömegben amúgy is nehéz lett volna őket felügyelni. Így egy csomagot kaptunk, 3 turnusban tudták megnézni. A tanítónéni pedig kis órát is kerített köré. Megbeszélték mi a jelenség háttere, hogy működik. Figyelte az időt, így az elején, a tetőzéskor, és a végefelé is megnézték a gyerekek. Na ezt hívom oktatásnak! A tanítónéni szerint ez természetes, hogy összedolgozunk, ő pedig tanít. Ilyen tanárnőt, tanárt mindenhova. Sokszorosítani kéne.
A kislányom pedig az oviban látta. No oviszinten, egyszerűen még az udvarra se vitték ki a legtöbb helyen a gyerekeket. Nehogy
Én dolgoztam közben, egy üveget megtartottam, hogyha az ovinak nem sikerült volna szerezni, akkor én mentem volna be vele. De ugye nem kellett. Így meló közben társasággal rohantunk ki háromszor. Mint a sulisok 🙂 Próbáltam a papírlapos módszert is, de ügyetlen voltam, nem tudtam szép kerek lukat csinálni, így az nem sikerült. Végülis igaza volt a férjemnek, hogy nekem kell a lap, ő majd megoldja 🙂
Az egész egy sikertörténet lett. Oviban, suliban. Mindkét hely megmutatta, igen, lehet így is. Sőt. Igazából csak így lehet. Az ovi pedig egy két szabályon kívül a hetekben visszaváltozás jeleit mutatta. Most pedig ismét jól vizsgázott. Szeret is ismét járni a lánykánk.
Hasonló mértékű napfogyatkozás legközelebb 2030 ban lesz hazánkban.
