Csajoskodás újratöltve

• Szilvia
• 2015. február 27. péntek

Avval kell kezdjem, hogy fantasztikus, ahogy nőnek az ember gyerekei. Nemcsak figyelni őket ahogy ügyesednek önállósodnak, hanem olyan önző okok miatt is, hogy egyre inkább jut ideje az embernek  néha-néha sajt magára is. Csak úgy, a semmittevésre. Értelmetlen, igazból semmire se vivő dolgokra. Csak úgy az élvezetért, vagy a szépért.

Mint pl a körömfestés. Ami tényleg egy úri huncutságnak tud tűnni kisgyerekek mellett. Persze tudom, egy igazi nő, anya nem hanyagolja el magát. Hát nem is, levágja a körmét csutkára, és passz . De a gyerekek nőnek, jöhetnek vissza  az úri huncutságok. Nem mindig, de néha csak csak. Én pl kezdek visszatérni a körömlakkjaimhoz. A javát persze elajándékoztam , úgyse volt rá időm. Így avval a párral kell variálni ami itthon van, vagy marad a körmös. A körmös persze szebben dolgozik, viszont a sajt magam csináltam öröme nincs benne. No meg a kísérletezésé.

Tehát elővettem a maradék lakkjaim. Megállapítottam, hogy nincs sok, és igen csekély a színválaszték. Elkezdtem azért kombinálni őket, hogy valami szolidat kapjak. Sose szerettem a nagyon kirívót. Szóval szolid, de extra. Vagy sikerült vagy nem. ez lett belőle. nekem tetszik. A családnak is:) Én pedig büszke vagyok, hogy ezt a fajta lakkozást, alapozóstul, fedőlakkostul, egész szépen megcsináltam. Közelről azért látszik, hogy amatőr munka. De most én szupernek érzem:) Elvégre nem ezt csinálom  napi szinten, tőlem ügyes.

Szép napot mindenkinek!