Munka, amit szeretek csinálni

• Szilvia
• 2014. október 27. hétfő

Életem egyik sikertörténete a munkám. Gazdag az sose leszek belőle, de nagyon szeretem. Nagyon fontos, sokat adott, ad. Egyszer álmomban megnyertem a lottó ötöst, egymilliárd ftot… És dolgoztam tovább. Aztán, teltek álmomban a hónapok, az idő, és én ugyanúgy dolgoztam tovább. Mégcsak egy hetet se tettem magam szabadságra. Mikor kérdezték fél év múlva, mi lett a pénzzel. elmeséltem kiknek segítettem, meg lett egy olyan kecóm, amiről mindig álmodtam… de arra a kérdésre, hogy és a bútor hol van belőle? már nem nagyon tudtam, csak azt válaszolni, hogy hát nem volt időm rá, mert dolgozom. Aztán itt felébredtem kb… És dolgoztam ..

A munkám fontos, nem tudom kinek mennyire az, nekem az. szeretem, ettől is vagyok az aki. Nem azért nem írok róla semmit, mert nem lenne miről, hanem mert nem lenne korrekt. Fiataloknak, gyerekeknek, felnőtteknek segítek, mindent ami matek. Viszont emberekkel foglalkozni egy bizalmi állás. Nem az a kategória, hogy szólok itthon a családnak, hogy na ezt leírom magunkról a neten. A munkát nem írhatom le. A történeteket, a nehézségeket, mert nem rólam, rólunk szól, hanem azokról az emberekről, és feladatokról amikkel találkozom. Minden ember, fiatal más megoldást kíván, más hozzáállást, más módszert. Az egyéni foglalkozás rákfenéje ez, ettől hatékony. A gyümölcse pedig amikor még évekkel később is, jön valaki ha összefutunk, vagy rámír most már neten, hogy hú, ez szembejött a mindennapokban, és tudom, használom amit tőled tanultam, és köszönöm.

Idén 20 éve hogy csinálom. Mivel középsuliban kezdtem. Megkértek, nem segítenék e, rendszeresen, ha már úgyis segítek mindig itt ott, csak úgy. Hát ok, próbáljuk meg.. Aztán valahogy jött még egy ember, meg még egy… Én közben jártam mindenféle iskolákba, végeztem mindenféle más melót ideiglenesen, volt ahol talán érdemes lett volna ottragadni… de a konkrét állásokra mindig nemet mondtam. Mert valahogy mindig az nyert, hogy ezt csak szeretem, ezt lehet úgy ahogy én szeretem, nem hiányzik,s e az iroda, se a főnök. Mindig olyat akartam, amit itthon lehet, ha lesz véletlen családom, ne legyen akkora gond, hogy a gyerekek velem lehessenek e. Hogy ha szülök, jajjmilesz. Persze egy darabig azt gondoltam, hogy mérnök leszek. Még akkor is, amikor az egyetemen azt mondta egy csoporttársam, hogy te miért jársz ide egyáltalán? Te már rég tudod, ami neked kell. Hiába van eszed ehhez is, úgyse ez a te utad, családod lesz, és úgyis azt fogod csinálni amit most. Hát gyakran eszembe jut ez. mennyire igaza lett, és mennyire jól látta kívülről. Pedig akkor még én se tudtam, hogy mindenre nemet fogok mindig mondani, és maradok az én véletlen talált hivatásomnál.

Hát ennyi amit írhatok a munkámról. Most már azért jól elvagyok a nemdolgozós napokon is, így 20 év után. De ugyanúgy szeretem. Lehet fogok mást is csinálni, fene tudja. De azt hiszem ez mindig megmarad. Mindig tudtam, bármit csinálok, az matekos lesz. Ez az egy volt fix. Mérnök nem lettem végül. Nem hiszem hogy valaha visszamegyek a suliba, hogy az legyek. De a mentalitást onnan hoztam. Szabad választás, kreativitás, és sok sok munka. Remélem sikerül átadni sok embernek, nemcsak a gyerekeimnek. Nekik persze mint örökség megy tovább. Előnyével, hátrányával. Egy nagy előnye van: az ember azt tudja így csinálni amit szeret. Mindenkinek ezt kívánnám. Ez a boldogság egyik  alapja, hogy amit szeretünk, azt csináljuk nap mint nap.

Szép napot mindenkinek!