Mégegy lépés az önállóság útján. Amikor az ember már zombi a szülői létben, és úgy érzi, hogy újra és újra, ugyanaz, és épp verkli van, mindig jön valmi kis nagyobb lépcsőfok. És ez annyira jó!
Ma pl, szombat, suli, 3 óra, reggel menés, tanulás, hazajövés. Persze suli után egy is játék.. aztán nyomás haza.. ééésss…. itthon pedig némi kaja után kitalálta a nagyobbam (hehe nagyobb.. 7 éves múlt csak..) , hogy akkor ő vesz magának a kisboltban rágót. No mire a kicsi (5 múlt), egyből mint jó tesó, ő is, ő is.. van pénze.. megy. Nem kell valami nagy pénzre gondolni, párszáz forint.
Megszámoltuk hát a pénzt. Illetve csak ellenőriztem, jól számolta e meg a fiam. Már kezdi átlátni ezres körben mi mennyi, hányszoros, stb rendesen. És nekiindultak. Hihetetlen!! Nagyon jófejek voltak. Vitték a tárcájukat, és hazajöttek egy kis csomaggal. Benne a számla, ezt már rég megtanulták, hogy mindig elhozzuk. A kicsi most volt egyedül nélkülünk. De egy úton se kell átmenni, rengetegszer jártunk arra, és vigyáznak egymásra. És hoztak nekünk is meglepit:D
Most el vagyok ámulva, hogy itt tartunk, mennyire ügyesek. Ok tudom, másnak ez semmi, de nekem kezdő szülőnek nagy dolog. És én is így kicsinek mentem a tesómmal, és örökre megmaradt. Most büszke vagyok mint a fene.
Hát ez ilyen ömlengős poszt lett. De nagy lépés az önállóság felé, hogy ketten is el tudtak menni, és ügyesen megegyeztek mit vesznek, szépen együtt visszajöttek, hoztak számlát, itthon mondta a fiam mennyi pénzük maradt. Nő az aprónép 🙂
Hát ennyi mára. A nehézségek néha beérnek egy egy ilyen mozzanatban. Utána pedig vissza a túlélőüzemmódba.
Szép hétvégét mindenkinek!
